Mit csináljak? Annyira elveszettnek érzem magam, barátok hiányoznak nagyon

20 éves egyetemista lány vagyok. Általános iskolában sem alakultak ki szoros barátságok,alig vártuk,hogy elballagjunk és ne is lássuk egymást,de a középiskolai osztályom mellett semmi volt.Középsuliban 4 évet végig veszekedtünk,minden személyiség megtalálható volt az osztályban,folyton ment a sz*rkeverés,verekedés,kész katasztrófa volt. Már ott is bele voltam betegedve,hogy nincsenek barátaim. Jóba voltam a másik osztályban járó személyekkel,viszont még sem oda jártam,így utólag kiderült,hogy mindenki kibeszélt mindenkit,a lányok egymás ex- ill.jelenlegi pasijaira másztak rá,volt minden.Az égnek hála elballagtunk,nyáron sikeresen felvételiztem,beiratkoztam az egyetemre,vártam az új embereket.Elmentem gólyatáborba,életem legjobb,legérdekesebb 2 napja volt,akkoriban jövendőbeli évfolyamtársakkal össze barátkoztam,sokat beszélgettünk,énekeltünk,hihetetlen jó volt,fellélegeztem,hogy végre lesznek barátaim. Eljött a várva várt október,az első hónap nagyon kellemesen telt el,ide-oda mentünk szünetekben kávézgatni,sétálni,gólyabuliban is csapatokban mentünk. Aztán jött hirtelenjében valami féle változás,pletykálások,versengési láz,hogy kinek van jobb telefonja,ruhája,kinek van jobb profilképe több lájkkal,ki kap nagyobb jegyet a vizsgán.Akkor ismét összetörtem,nem akartam elhinni,hogy 20 évesen megint ebben a helyzetben fogok lenni.Már annyi,hogy bemegyek,lehallgatom az órákat és megyek haza. Rideg-hideg a hangulat,beszélek mindenkivel,de már nem olyan jó,mint az elején.Annyira fáj,szó szerint fáj,hogy nem lehetnek jó barátságok,mindenki kettesével,vagy négyesével elvan,nekem is "barátnőm" akinek szintén ez a véleménye az egészről,viszont ő nem fog az egyetemen maradni,teljesen magamra maradok. Mit tegyek? Úgy érzem soha nem lesznek barátaim :(