Bír-e engem? Fogalmam sincs, h mit tegyek.

7.-es lány vagyok, és majdnem 1,5 éve vagyunk lb-k az osztálytársammal. Először négyen, utána hárman voltunk legjobb barátnők,de a végére konkrétan csak ketten maradtunk egymásnak. Az osztályukban van egy lány, aki úm. a ,,nagymenő" (sminkeli magát, cigizik), és eddig azok az osztálytársaim, akikkel legjobb barátnők oltunk, mind a menő lányért hagytak ott minket. Idén, a megmaradt egy lb-m elkezdett röpire járni, én meg kosárra, és talán ezzel is kicsit eltávolodtunk egymástól, főleg, hogy neki heti 3-szor másfél órás edzései vannak. Tavaly együtt jártunk színjátszóra, de mivel idén rossz volt a csapat, mindketten abbahagytuk. Én később megemlítettem neki, hogy jövőre talán visszamegyek, de erre azt mondta, hogy neki már nincs kedve ehhez, ami nekem kicsit furcsa volt, mert régebben mind a ketten nagyon szerettük, ráadásul a tanár, aki tartotta nagyon jó fej. Utána, még év eleje környékén kapott egy új telefont, és teljese oda volt érte, mindig csak arról beszélt. Persze én is örültem neki, meg minden, de vagy egy egész hónapig csak arról tudott dumálni, panaszkodott, hogy nem talál egy normális zene letöltő alkalmazást, stb. Ez már kezdett rámenni az agyamra, és alapból, szinte mindenkivel jóban vagyunk, csak egy másik bff lány párossal bensőségesebb a kapcsolatunk, és így mi kicsit szétváltunk, és inkább a másik párosnak a tagjaival lógtunk felváltva, minthogy egymással. Facebookon egyre kevesebbet beszéltünk, meg ilyenek, de szilveszterkor nálunk aludt, és akkor reménykedtem, hogy talán újra legjobb barátok leszünk, bár én is hibás voltam a korábbi eltávolodásunknak. Nem, nem tudom, hogy javult, vagy rosszabbodott-e a kapcsolatunk, maradt ugyanolyan felszínes. Ebédnél kiment kajálni pár lánnyal, én a sulis menzán ettem, külön mentünk haza, mert neki a röpi, nekem a kosár edzése volt, és ha beszélgettünk, akkor is csak felszínes dolgokról. Az egyik óra után viszont láttam beszélgetni pá emberrel, s vmit mondott nekik, mire az egyik srác meglepetten nézett rá, és visszakérdezett, hogy rólam van-e szó, mire mondta, hogy igen, de ennél én természetesen kétségbe estem, mert egyáltalán nem biztos, hogy jót mondott rólam. Később chateltünk, és valahogy kilyukadtunk a matekdogánál, és én kérdeztem tőle két dolgot, ő meg később válaszolt, de csak a másodikra, én meg akkor azt gondoltam, h az a válasz az elsőnek a válasza, ami meg egy kérés volt, és hogyha úgy nézzük, akkor az a válasz, amit a 2. küldött irtó nagy bunkóság volt, és az egyik kijelentésére visszaírtam (irónikusan), hogy, na nem mondod?, mire ő azt mondta, h de, én meg azt felvilágosítottam arról, h mi az az irónia, ő meg azt mondta rá, h tudom, és akkor totál elegem lett belőle. Utána persze rájöttem, de már felesleges lett volna visszaszívni, szóval, hagytam, de amióta, nem vagyunk olyan jóban, volt, h fb-on elérhető volt, ráírtam, kiírta, h amikor ráírtam elolvasta az üzenetet, és még abban a percben nem elérhetővé vált. Ez az utóbbi nagyon szarul esett, de volt, amikor csak akkor tudtam rávenni a beszélgetésre, amikor a kedvenc filmje ment a tvben, de akkor is bealudt. A legutolsó héten sulis feladatot kapott az egész osztály, amiben különböző csoportokra kellett szerveződni, és egy csoportmunkát kellett csinálni. Ő fotózott, és kirakta a chat csoportba, h miket fotózott, mert kellett a dokumentációhoz. Volt egy csomó felesleges kép, és videó, és megkérdeztem, hogy miért csinált ilyen képeket, és ha meg is csinálta, miért tartja fontosnak, hogy benne legyen a dokumentációban (tényleg tök random képek voltak ott), mire elmondta, h az erre meg arra jó, n meg mondtam, hogyan lehetne ésszerűen megcsinálni, erre meg besértődött. Későbbi alkalmakkor (ugyanúgy a sulis csoportmunkánál) úgy döntöttünk, h akkor én fogok fotózni, és mindenkit megkérdeztem, h lefotózhatom-e, mire mondák, h ne, mire én nem fotóztam le őket. Az óra későbbi részében meguntam, hogy semmit sem csinálunk, ezért elkezdtem telefonon játszani, mire a lány fogja a telefonját, h hadd fotózza már le, mit csinálok az órákon, meg se kérdezte, h nem baj, ha lefotóz, és ő volt felháborodva, h engem miért zavar, ha lefényképez. Amúgymeg, az óra hátralevő részében, egy másik csapattárssal fejeztük be a feladatot, miközben ő selfizett egy osztálytárunkkal, aki egy másik csoportba tartozott. Később az egyik csoporttárssal kibeszélt, amiért ki voltam akadva arra, h lefotóz, és most már teljesen kétségbe vagyok esve, h komolyan velem van a baj, vagy mindketten megváltoztunk, mert ebben az osztályban ő volt eddig a leghosszabb ideig a legjobb barátnőm, akire tényleg bármikor számíthattam. A mai egyetlen jó emlékem róla, h megölelt, miután írtam egy rossz dogát. Ennyi.