Mitől lehet az, hogy senkihez nem tudok kötődni? (hosszabb történet) 16/L
A családomat most ne vegyük bele a témába.
Régen rengeteg barátom volt, több közeli, egy nagyon jó, aztán a közeliekkel eltávolodtunk, amikor iskolát váltottam és elköltöztünk (a költözés is egy nagy trauma volt nekem), a legjobb barátnőmmel pedig tartottuk egy ideig a kapcsolatot, de aztán összevesztünk, szétmentünk, és az teljesen tönkretett. Hónapokkal később kibékültünk, de már nem bíztam benne többet, és nem is nagyon érdekel(t), most ebben a pillanatban barátok vagyunk-e még vagy már nem. [mélyebb volt, mint egy egyszerű legjobb barátnős szivárványokádós hülyeség, ami a legtöbb lánynak van]
Az új iskolámban rengeteget bántottak (nem fizikailag, de teljesen önbizalomhiányos lettem tőle), és elvileg vannak barátaim, de ha holnaptól nem beszélhetnék velük, a legkevésbé sem érezném magam rosszul tőle.
Van egy fiú, aki elvileg tetszik, jóban is vagyunk, de iránta sem érzem azt az erős kötődést, amit a régi barátaim irányába. Ő hiányozna a legjobban, ez igaz, de nem okozna hatalmas gondot őt is elfelejteni.
Még mindig nagyon fáj néha, hogy minden megváltozott körülöttem, de sírni már nem tudok, értelme sincsen, gyakorlatilag minden lepereg rólam és nem sok dolog érdekel.
Más társaság ezen segítene, vagy csak szakember? Pszichológuson gondolkozom, de még nem szántam rá magam.
Lehet, hogy az újabb csalódástól félek?
Köszönöm annak, aki végigolvasta!
válasza:Hát igen. A kudarc/csalódás elleni leghatásosabb védelem, az ha már egyáltalán nem fektetsz érzelmet semmibe, de ezzel együtt az élet is sivár lesz.
Furán hangozhat, de az életben hajlandónak kell lenni csalódni/kudarcot vallani. Ha egy kicsit sem vagy hajlandó rá, akkor kiszálsz az életből, és csak néző leszel, eltávolodsz tőle. Ez nem azt jelenti, hogy kudarcra kell hajtani, csak azt, hogy tudatában vagy annak, hogy előfordulhat, és ennek ellenére is mész előre. Nézd meg magadnak, vajon ez-e a helyzet veled. Hogy lehetett volna beszélni ezzel vagy azzal, vagy csinálni ezt vagy azt, de inkább nem, mert lehet nem jön össze...
Mit szeretnél? Azt hogy újra bízni tudj valakiben? Sok barátot? Vagy egyszerűen fenn vagy akadva ezen, és ezen gondolkodsz sokat?
Szerintem normális az, ha alapvetően sokat kommunikáló típus vagy, és aztán hirtelen megszakad minden kapcsolat, akkor hiányzik a dolog.
Nem is feltétlenül az emberek, hanem a kapcsolat, és az a fajta bizalom és közös érzés.
Nem?
válasza:"Más társaság ezen segítene, vagy csak szakember?"
Ha úgy érzed, hogy félsz a csalódástól, akkor talán inkább szakember, ha úgy vagy vele, hogy "egy próbát megér, legrosszabb esetben is tapasztalatszerzésnek jó lesz", akkor más társaság is oké. Ismeretlenül nem tudom eldönteni; egyfelől a fogalmazásodból úgy találom, hogy rosszul érzed magad ebben az állapotban (és ez az, ami számít), másfelől meg írod, hogy nem érzed a kötődést, bárkit könnyen el tudsz felejteni. Ez alapjában véve nem probléma, ha túl tudsz vele lépni a kríziseken. Ami nem mindegy, hogy a múlt fájdalmait magadba fojtod-e, vagy meghaladod. A látszat lehet hasonló: "minden lepereg rólam", a kérdés, hogy legbelül is így érzed-e, vagy csak ennek a gondolatával vértezed fel magad. A sírás például hasznos, segít kiadni a fájdalmat, nem igaz, hogy nincs értelme.
A fő kérdésedre pedig a lehetséges válasz, hogy egyfelől a múlt traumái kialakították benned ezt a védekezési formát, másfelől (a kettő nem zárja ki egymást), hogy természetedtől fogva van benned introverzió, megvan a saját belső világod, ahová vissza tudsz vonulni, ezért eleve kevésbé érdekelnek a felszínes kapcsolatok, kevés, de annál mélyebbre tartasz igényt.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!