Annyiszor olvasom hogy a nok igy. Meg ugy. Es a pasik?

Ezeket az embereket szidom egyfolytában, akik semmi érdemlegeset nem szólnak hozzá a kérdéshez, erre tessék észre sem veszem, hogy én is ilyen bunkó vagyok, bocsi. :D

Arra gondolnék, hogy a nőkben megvan az egyfajta anyai ösztön, gondoskodásra való hajlam. Már akinél. Én is olyan vagyok, hogy rosszul érzem magam, ha nem segíthetek, de ezzel szemben nekem nem segít senki. Ez azért van, mert én nem is kérem. Vágyom rá, de nem kérem, mert nem akarok senkit sem feltartani, terhelni a gondjaimmal egyrészt, másrészt pedig mindég azon gondolkodom, hogy nevetségesnek tartanák, kigúnyolnának.

Tehát azért tarthatják a férfiak hisztisebbnek a nőket - ha magamból indulok ki - mert a nők egy része fél, hogy nem fogják komolyan venni - vagy azért mert máshogy gondolkodik a másik, vagy mert csak pusztán nő vagyok - és inkább nem mond semmit, de látszik rajta, hogy valami nem oké. Ha megkérdezik először, lehet, hogy azt válaszolom mosolyogva, hogy: semmi gond, minden oké. Ha huszadszorra is megkérdezi, akkor viszont felidegesít és lehet, hogy erélyesebb lesz a hangom. Erre meg jön a: de hisztis valaki.

Hogy ne az én példámból induljak ki - ez egy teória lesz - vegyünk egy mentálisan egészséges nőnemű alanyt.

A fiú barátja, haverja a padlón van, erre ő, mint jó barát próbálja felsegíteni. Sikerül is, de ez megviseli a nőt, mert mondjuk a pasi olyanokat is a fejéhez vágott időközben, amit nem gondolt komolyan idegességében. Ezt akkor, amikor a lány segített szinte meg sem hallotta, de egy idő után elgondolkodik, hogy tényleg ezt gondolhatja e. Mondjuk erre erősebb behatást tehet, ha a pasinál már minden oké és kevesebbet törődik a lánnyal, mint amikor az segített neki. Akkor a lány megint közeledni kezd, hogy beszélgessünk. Lehet, hogy nem is a pasival van baj, hanem valaki/valami mással. Úgy gondolja a lány, hogy erősebb lett a barátságuk az által, hogy ő felsegítette a padlóról a fiút, de a pasi nem így gondolja, teljesen más a gondolat menete, észre sem vette, hogy mennyit köszönhet annak a barátjának, aki mellette volt, akkor, amikor senki más. A lány megpróbál közeledni tehát, de a pasi elhajtja, vagy arra gondol, hogy a csaj mindenképpen a párja akar lenni, vagy csak szexet akar és a férfi rosszul áll a dolgokhoz. Akkor már a lány visszakozik, mert ő nem párkapcsolatot akart, csak ha már ő is segített a pasinak, akkor jogosan gondolhatja, hogy a pasi is segíthetne neki - hiszen barátok.

Szóval visszakozik, mert látja mire megy ki a játék. Ezzel a pasit megsérti annak férfi mivoltában és ekkor jön az, hogy a fiú azt állítja: Nők, ki érti őket? Hisztizik mind a hülyeségeiken.

Tehát fel sem fogja, hogy mit akart a másik, csak ráhúzza azt, hogy megint meg jött neki.

Ahhoz hogy barát között jól működjenek a dolgok, kell egy bizonyos szint. Kommunikáció, nem mellébeszélés, nem az, hogy a másiknak ki kell találnia a gondolatunkat és nem az, hogy a férfi egy nő barátjára, vagy párjára, úgy tekintsen, mint akit minden körülmények között meg lehet kettyinteni.

Remélem nem volt túl bonyolult. Remélem hasznos is volt. :D

#1 voltam :D

Én ugyanezt tapasztalom férfi oldalról. Szerintem ez nemigazán nemek kérdése, inkább embertípustól függ.

A legtöbben elveszik, ami kell és eltűnnek.

Ők gyengék, én meg erős vagyok. Nincs ezzel baj.