Miért ragaszkodok a legjobb internetes barátnőmhöz ennyire?

Mivel nincs rajta kívül senkid,így félsz,hogy egyedül maradsz. Hiszen így is egyedül vagy,de netes barátnőd adott egy kis támaszt,társalgást stb.

Ajánlom,hogy barátkozz meg élő emberekkel,személyes kapcsolatokat alakíts ki.

Hidd el 100x jobb egy élő barátnő akit érzel,átölelhetsz,együtt táncolhattok,hülyülhettek,sírhattok,nevethettek,mint írogatni és smile-t dobni.

Idővel a netes ismeretségek elkopnak,unalmassá válnak pont azért,mert csak irogattok. Közös élmény nulla, érzelmek kimutatása nulla. Hiszen attól mert a mondatokhoz tol egy mosolygós smilet nem fogod tudni,hogy valójában mit érez.

Nem mindegy hogy:

Jól vagyok :) :D

Jól vagyok :( :'(

igaz?

Élőbe egy barátod előtt nem lehet takargatni mit érzel :)

Én barátnőm is olyan,hogy találkozunk és hiába mondja jól van nincs semmi,az arcára van írva, a viselkedése, a mimikája az egész testbeszédén látszik,hogy vmi nem stimmel. Egy smileval a neten ezt eltüntetjük.

Hogy ne legyél érzékeny rá,gondold át amit írtam.

Ismerkedj élőben,netes embereket meg felejtsd el.

Unalom űzésnek,tapasztalatnak jók a netes emberek. Barátnak nem mondhatóak azért.

Én tökre megértem, amit érzel, én is voltam ilyen helyzetben, amikor az egyetlen támaszom az volt, hogy rohantam haza a suliból, nyomtam be a gépet és nyomattuk a chatet meg az MSN-t. De minket nem tartott össze más, csak a közös rajongás egy együttes iránt. Mihelyst a barátnőm elkezdte maga körül felfedezni a világot, beleszeretett egy fiúba és elkezdett bulizni, megszűnt számomra létezni, mert úgy éreztem, hogy cserben hagyott.

Aztán rájöttem, hogy voltaképpen az volt a normális, amit ő csinált és lassan én is kinyitottam magam. Lettek hús-vér barátaim, akikkel el tudunk menni szórakozni.

Azóta egyébként napi szinten ismét chatelünk, de most már normalizálódott a viszonyunk és találkoztunk is párszor. :)