Nem tartod lehangolónak, hogy barátok jönnek, mennek az életünkben? Hogy bizonyos időközökre elérdektelenednek a barátságok?
Ha nincs türelmed a teljes bejegyzést végigolvasni, annak is örülnék, ha egy-egy bekezdéshez fűznél hozzá valamit. Megpróbáltam több oldalról körülírni a problémám.
A kérdés alatt azt értem, hogy legjobb barátokból sokszor havonta látott barátok lesznek, jelentőségük esetenként örökre eltűnik, vagy néha háttérbe szorul, majd újra előtérbe kerül.
Lehet, hogy ez az élet rendje, de én többször is elkeseredtem rajta, hogy ahogy felnövünk, új közösségbe kerülünk, vagy elköltözünk, úgy megváltozik a baráti körünk. Persze sokan mondják, hogy az igazi barát távolról is barát, de el kell ismerni hogy ilyen esetben többségében megritkulnak a beszélgetések és a találkozások. Mert vagy új barátokra tesz szert az illető, és ezzel akaratától függetlenül is pótolja egy bizonyos szintig a hiányodat, vagy már túlságosan lefoglalják az egyetemi dolgok, netán elkezd belemerülni a munka világába és a többi.
19 éves férfi/fiú vagyok, és jövőre vidékről Budapestre költözöm, és sokan a baráti körömből vidéken maradnak, akikkel 100% hogy csak többhetente fogunk találkozni. Az egyik legjobb barátomnak aki szintén Pestre jön azt mondtam, hogy biztos máshogy fog alakulni a kapcsolatunk, a különböző feltételek, környezet miatt, akit ez csalódással töltött el, és azt mondta rá, hogy márpedig szerinte nem kellene a dolgoknak változniuk. Ebben az az aggasztó, hogy pont ő egy hónapja valamin megsértődött, és átnéztünk egymáson a suliban egy teljes héten keresztül minden nap. Erre én megkérdeztem, hogy ha már a mindennapi találkozás során kibírja, hogy ne szóljon hozzám, akkor miért gondolja, hogy egy új környezetben minden maradna a régi.
Több barátomon is érzem, akik pont azt erősítik, hogy márpedig megmarad a barátság és tartjuk a kapcsolatot, hogy azok hajlamosak a legtöbbször kihagyni egy- egy összejövetelt. Sokszor úgy érzem hogy hiteltelen az egész és az egy dolog, hogy jól érezzük magunkat egymással, de a jövőben nem marad más az egészből, mint régi szép emlékek.
Volt olyan barátom is, akire ha ráírtam nagyon jókat beszéltünk, felnézett rám és nagyon kedvelt, az érdeklődési körünk is megegyezett, de ő elég ritkán írt rám. Neki nem sok barátja volt, azonban amióta több barátot szerzett egyáltalán nem beszélünk. Ha most kihívnám, vagy ráírnék valószínűleg megint feltudnánk melegíteni a dolgot, és ugyanolyan jókat beszélni, de pont ez aggaszt, hogy bizonyos időközökre elérdektelenednek a barátságok.
Egyik barátom mesélte, hogy miután a legjobb barátja, akivel sülve-főve együtt volt, akivel mindent együtt csináltak (közös filmezés egy kanapén, de még át is öltöztek egymás előtt maximális természetességgel) egy hétköznapi sértődés miatt megszakította vele a kapcsolatot.
Ezek után azt mondta nekem a mostanra már legjobb barátom, hogy sajnos ez úgy pofon vágta, hogy azt is el tudja képzelni, hogy én otthagyom, és találok egy másik legjobb barátot, aki számomra sokkal érdekesebb. Sajnálná, de benne van a pakliban és túl tudna rajta lépni. Ezután elég pesszimista hangulatom lett, ezért írtam ki a kérdést. Tényleg csak elfogadni lehet, hogy emberek jönnek, mennek az életünkben?
válasza:Szerintem te kevered a barátság és a haveri kör fogalmát. Az igazi férfibarátságnak nem feltétele a napi kontaktus. Sokkal mélyebb érzelem az. Olyan, hogy ha évekig nem találkoztok, de bajba kerülsz, akkor is tűzbe megy érted. A haverok jönnek, mennek, ez a dolgok rendje, hiszen mindenkit másfelé vet az élet. De a barátod ott van veled mindig, és ha találkoztok, ugyanott fojtatjátok, ahol évtizedekkel korábban abbamaradt. Van barátom, akivel 20 év után találkoztam újból. Keveset engedélyezett a sors, hisz mindketten felelős beosztású, családos emberek voltunk már. De hálásak voltunk azért a néhány percért is.
A minap felhívott. Nem volt különösebb oka, csak kicsit padlón volt, és kellett egy kis baráti csevely. Két éve én hívtam. Igaz, annak egy szakmai kérdés volt az oka, de ugyanúgy baráti beszélgetés lett a vége. Tudjuk, hogy vagyunk egymásnak, és ez elég. Egy másik barátommal tavaly találkoztam, szintén több évtized után. Én a feleségemmel voltam, ő a munkából szökött el, tehát egyedül. Csak egy gyors ölelésre futotta. Szomorú, ugyanakkor felemelő dolgok ezek.
válasza:2 éve van legjobb barátnőm(októberben volt 2 éve)
Egyre többet veszekszünk,fogalmam sincs miken. Vagy ő robban vagy én. Már pár hónapja ez megy. Most kb 3 napja nem veszekedtünk. Minden oké. Még egy darabig :D
Viszont ő tervezi,hogy külföldre költözik 2-3 hétre ki megy tavasszal,hogy megnézze felmérje a terepet. Majd eldönti,hogy kimegy e végleg vagy legalábbis hosszabb távra vagy sem.
Ha kiköltözik végleg tudom,nekünk ott lőttek van.
3500 km fog minket elválasztani.Hiába a skype,viber,facebook idővel el fog laposodni az egész. Szinte érzem. Mondta évi 2x-3x pár napra haza jön,a szüleihez,meg akkor össze futunk. Meg mondta majd küld pénzt repjegyre stb De én meg rettegek a repcsi úttól. Nem fogok fel ülni,egyedül tuti nem. Szóval ha azt vesszük én hozzá nem megyek,ő meg évi 2x-3x jön akkor is inkább a szüleivel lesz.
De ha ez lesz,akkor őt nagyon nehezen le kell zárnom,hiába volt minden oké 2 évig,sose volt ilyen barátnőm,ennyire szoros baráti kapcsolat senkivel sem!
Jól írták sajnos az emberek össze vissza mennek, költöznek.
Elég nehéz így bármit alakítani.
Egy éve még úgy volt össze költözünk barátnőmmel két szingli fiatal lány. Neki vág az életnek.Önállóan. Örültem volna neki ha sikerül. De nem így jött össze.
Ha ő nem lesz,szerintem nem lesz még egy olyan ember akit ilyen közel engedek majd,a csalódás miatt. Nehezen barátkozok,nyílok meg az embereknek. Még neki is. De neki legalább már átadom magam. Ezt újra felépíteni,számomra lehetetlennek tűnik.
De meg kell szokni nincs mese.
Áltis,gimis barátaim is lekoptak.De őket nem bánom.
Érdekes mód gimiből 1 lány keres mindig,én nagyon ritkán írok rá.De akkor nagyon eltudunk beszélgetni.
Gimiben nem nagyon voltam vele olyan jó viszonyban,még is ő keres 3 éve folyamatosan. Kisebb nagyobb megszakításokkal.
válasza:Ritkán tapasztalok számomra igazi harmóniába merült, tartós mély barátságot. Mégis mindig azt látom, hogy mindenkimás is ugyan úgy szeretne ilyesmit, mint én, csak kialakítani "nehezebb".
Szerintem általában a kommunikációs problémák is eléggé meghatározzák, valamiben valamely homályos probléma támad fel (talán akár éppen olyan is, ami velünk kapcsolatos), amit meg sem tud beszélni a másikkal, nem tudja kifejezni mi baja, csak elfojtott indulatok jelennek meg benne.
Az más kérdés, hogy nekem is föltétlenül hanyagolnom kell-e más embereket, akik pillanatnyilag, valamilyen helyzetben nem tudnak rám hangolódni.
Igyekszem, pesszimizmus nélkül nem kiábrándulni rögtön egy emberből, ha eltávolodott tőlem, talán még akkor is ha el is zárkózik (inkább ez a konkrétabb probléma), ha nincs konkrét oka arra, hogy eltávozzon, akkor teljesen biztos lehetek abban, hogy visszajön. Ha meg megvan ez a konkrét ok, akkor könnyebb feldolgozni.
Másrészről sok kapcsolatom lehet, ami ilyen ideálisnak tűnik, amikor fennáll az az attitűd bennem, hogy simulhassak más jellemekhez, rajtuk keresztül látok mindent.
Csak annyit tudok, hogy nem muszáj ilyen érzékenyen, bizalmatlanul, számon kérve, féltékenyen viszonyulnom senkihez, ezeket félretéve is bármikor kiderülhet, hogy megvan a kötöttség, még ha nincs is a felszínen. Bizalmatlankodok valakin, aki arról számol be, hogy szokott rám gondolni, még ha nem is keres.
A sértő kapcsolatmegszakítás meg a butaság része, amiről később az emberek is belátják, hogy megbánták. Bármikor felbukkanhatnak régi barátok, és olyankor felélénkül minden. Néha talán jobb is, amikor sok idő után találkozunk újra, attól a kötöttség megvan (ha megtartom, és nincs az, hogy szándékosan kerülöm).
Habár én is ellehetetlenítettem néhány kapcsolatot, amiben már semmi jó érzést nem hagyott maga után a megrögzött türelmetlenség, vagy a zárkózottság. Ha már beleéltem magam valamibe, és emiatt jön a csalódás, hiába színlelem megértésemet, az elfojtott elvárásaimmal, panaszokkal. Lehet, hogy mindezt másképp fogom látni idők múltán, nem keresgélek, hanem a régieknek is megbocsájtok, jóérzéssel fordulok hozzájuk is/ők is hozzám, és ettől lesz barátságos. "Olyanok, mint a csillagok"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!