Fiúk! Meséljetek arról, hogy mit szoktatok csinálni a legjobb barátotokkal? Mit jelent nektek ez a személy?

Elgondolkodtatott a kérdésed és megállapítottam, hogy nem igazán tudnék megnevezni olyan embert, aki a "legjobb" barátom lenne. Na, nem azért mert ne lennének barátaim, mert hála istennek vannak, hanem csak mert nem igazán bírnék rangsort felállítani közöttük. Mindegyikőjüket más dolog miatt szeretem és egyikőjükre se tudnám azt mondani, hogy "na, ő a legjobb!", hisz mindnyájunkban vannak olyan dolgok is, amiket kevésbé csípek (ahogy nyilván nekem is megvannak a rossz tulajdonságaim, hisz én sem vagyok tökéletes).

Két baráti társaságom van két városban, három fő itt, (ahol jelenleg én is lakom), három fő pedig egy másik, közeli városban.

Azzal a társasággal, akik az én városomban vannak, már régebb óta (általános iskola) ismerjük egymást és a gimiben kezdtünk el össze-összejárogatni, közös programokat szervezni. Általában én voltam a főszervező, aki kezdeményezte a találkozókat és összetrombitált mindenkit, de persze nem kell olyan orbitális tervezgetésre gondolni. Legtöbbször csak annyiból állt az egész, hogy mindenkit felhívtam azzal, hogy "Cső, volna kedved elugrani erre meg erre?", aztán aki jött, az jött, aki nem, az nem. Volt, hogy csak ketten volt, hogy csak hárman találkoztunk, de szerencsére általában mind a négyen ráértünk.

És, hogy mik voltak ezek a bizonyos programok? Széles volt a repertoár, gyakran elugrottunk az egyik pizzériába esténként pizzázni, aztán levezetésként ittunk egy-egy sört a legközelebbi kocsmában (hangsúlyozom, hogy soha nem voltunk kocsmatöltelékek, komolyabb ivászatokat legtöbbször csak akkor ejtettünk meg, ha ünnepeltünk valamit!), aztán sétáltunk egy nagyot a városban. De előfordult, hogy nem volt se pizzázás, se sörözgetés, csak simán elhívtuk egymást, sétálni, csavarogni, mert untuk már az otthon ülést.

Ja, és imádtunk moziba járni! Persze van ,hogy ma is elugrok egy-egy filmre, de a 2011-12-es években sokkal rendszeresebben mentünk megnézni az aktuális filmeket. Sajnos a legközelebbi mozi viszont egy másik városban volt/van, így az útiköltségre is külön pénzt kellett szánni. Szóval az anyagiak miatt nem tudtunk akkora rendszerességgel mozizgatni, amennyire szerettünk volna, de még így se panaszkodhattunk, sok jó filmezés áll, a hátunk mögött :)

Előfordult, hogy nem moziztunk, hanem csak átmentünk valamelyikünkhöz, vittünk magunkkal nasit meg italt és otthon néztünk valami filmet a számítógépen.

Szerettünk járni bowlingozni is, de azt csak ritkán engedhettük meg magunknak, mert messze is volt a bowlingpálya és hát nem volt olcsó sem. Úgyhogy mindig igyekeztünk magunk mellé szedni még ismerőst, hogy jobban osztódjanak a költségek :D

Viszont amióta nyílt egy jó kis pub a városban, azóta imádunk billiárdozni, még ma is, mivel ott ingyen lehet játszani :D Kissé döcögősen indult a játszogatás, de aztán egészen rákaptunk az ízére!

Discoba csak ritkán járunk, már csak azért is, mert a társaságunkból ketten inkább a rockzene felé hajlunk. Leginkább akkor vállaltuk be a discozást, ha volt valami kedvezményes, vagy netán ingyenes party a közelben, na, meg szilveszterkor.

Igen, leginkább szilveszterkor, de azok aztán tényleg egész jó hangulatú esték voltak :D

Ahogy idősödtünk, az alkohollal is egyre bátrabban bántunk, de továbbra is sikerült tartanunk egy bizonyos mércét. Nem tagadom, adódtak ugyan ereszdelahajamat alkalmak, de sosem voltunk az a "mindenhétvégénasajáthányásábanfetrengő" fajta. Szerintem elég szépen sikerült mindig megtartanunk az egyensúlyt.

Ja és egyszer (igen, sajnos csak egyszer) sikerült együtt elmennünk fesztiválozni három napra, sátorral meg mindennel. Felejthetetlenre sikeredett az a három nap, nappal fürdőztünk, iszogattunk és csavarogtunk, éjszaka pedig jártuk a jó rockkoncerteket és a discot. Hawaii, dizsi, napfény volt a javából, ma is nagyon szívesen gondolok vissza rá :)

Most befejezem, mert szerintem elég hosszú lesz ez már így is :D Ha a Kérdezőnek van igénye rá, holnap, vagy holnapután mesélek a másik társaságomról is :)

22/F

Mi gyerekkor óta ismerjük egymást és barátok vagyunk. Első osztálytól egy iskolába jártunk, padtársak is voltunk mind a 12 évben. Egy egyetemre is jártunk.

Hogy mit szoktunk együtt csinálni?

Nagyon sok mindent. Szórakozni, segíteni egymásnak stb.

Igazából nagyon sokat jelentünk egymásnak, gyakorlatilag nincs olyasmi amit meg nem tennénk egymásért.

Megbeszélni szinte megszoktunk beszélni egymással, igaz általában ő többet mond picit mint én, én a magánéletem nem igazán osztottam meg senkivel soha sem, többek közt vele azért nem, mert neki jóval több gondja volt mindig és nem szerettem volna terhelni az enyémekkel amik eltörpültek az övéi mellett!

Ha bármi kérdés van privátban megtaláltok (bármilyen témával kapcsolatban!

Szép napot!