Egyáltalán nincsenek barátaim, mit tehetnék? L21
Amióta csak emlékszem, soha nem voltak barátaim/barátnőim. Mindig jóban voltam az osztálytársaimmal, de csak a suliban találkoztunk, nem szerveztünk semmilyen közös programot. Sokáig nem is tudtam, hogy emiatt vagyok olyan magányos. A nővérem is pont ilyen, talán neki még rosszabb, mert a kollégáival sincs baráti kapcsolata.
Azt hiszem az lehet a forrása, hogy a családom nagyon elszigetelt életet élt, nincsenek családi ismerőseink, akikkel összejárnánk, a szüleim sem járnak el soha sehova, nekik sincsenek barátaik.
Ha éppen nem suliban vagyok, csak otthon ülök, mert nincs senki akivel bárhova elmehetnék, engem nem keres senki, szörnyem magányos vagyok. És az már csak ráadás, hogy tartós párkapcsolatom sem volt még soha.
Szia!
Teljesen magamra ismertem a leírásodban.
Az osztálytársaimmal próbálok minél jobba lenni, kedveljük is egymást, de ha én hívom őket valahová, akkor mindig valami más dolguk van, ők meg nem hívnak sehová, vagy másik baráti körrel mászkálnak, vagy ülnek otthon és annyi. Így nekem is ez jutott és kezd unalmas lenni.
Remélem, egyetemen változik a helyzet, de igazából attól is nagyon félek, hogy ugyanez lesz.
Szóval ha gondolod, megismerkedhetünk, hátha ... :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!