Lehet, hogy egy ilyen tulajdonság miatt ne legyenek barátaim?

Bocsi, hogy hosszú.

Új suliban vagyok, új a társaság. Nincs velük igazából baj, nem utálnak vagy ilyesmi (legalábbis remélem), de most már kezdenek unszimpatikusak lenni, mert úgy érzem, nem fogadnak be. Ez itt egy összeszokottabb társaság, én vagyok az új lány. Nem akarok túl sok részletet elmondani, mert nem akarom, hogy esetleg lássák, vagy ilyenek. Az a lényeg, hogy van több fiú, mint ahány lány, és én inkább a lányokkal akarok barátkozni, nem mintha amúgy bajom lenne a fiúkkal. Csak azért mégis. Ebből kivétel egy fiú, mert ő mindig a lányokkal barátkozik, jó, azért a fiúkkal is, de inkább velünk van. Ő nekem szimpatikus, meg elsőre több szimpatikus lány is volt. Egy lány van, aki kevésbé szimpatikus, de mostanra elbizonytalanodtam, hogy kedvelnek-e.

A lányok mind olyanok, amilyen én nem vagyok. Nem tudom, hogy ennek a tulajdonságnak mi a neve egy szóval. Mindenki olyan "cuki". Vannak, akik puszival köszönnek, de csak 1-2 ember. Ha valaki egy hétig nem jött suliba, a nyakába ugranak, mikor köszönnek neki. A barátok olyan fotókat osztanak meg a Facebook-on, hoyg így ölelgetik egymást, meg a lányok azt a fiút.

Az egyik lány nagyhangú, de ő sem olyan zsarnok módon azért, viszont én nem vagyok olyan, mint ő. Mentünk valahová az osztállyal, ott volt egy macska, és a legtöbb lány rögtön odaugrott, hogy jaj de cuki, simogassuk meg. Én is szeretem az állatokat, nem akarom, hogy azt higgyék, hogy érzéketlen vagyok, meg nekem is van macskám, de azért minden idegen macskát nem akarok megsimogatni. Meg nem hiszem, hogy minden baba cuki, szerintem azért vannak csúnyább babák is. de persze ezt nem mondanám meg, meg az anyuka szépnek látja a sajátját, ez így normális. Meg ők arról áradoznak, hogy "jaj, de szomorú volt ez meg az a mesefilm, meg sírtunk rajta". Pl. az Agymanókban amikor eltűnik az elefánt. Én szerintem is szomorú, de azért nem bőgtem. Pedig nem vagyok fiús vagy ilyesmi.

Van a fiú, akit említettem. Ő is meg én is kórustagok vagyunk, és amikor várunk a kórusra, előfordult, hogy együtt vártunk (csak párszor), és lementünk a büféhez, ahol van egy asztal, és le lehet ülni, mert akkor már nincsenek sokan a suliban. És olyankor tök jókat beszélgettem ezzel a fiúval, meg olyanokat mesélt, amiket szerintem az ember a barátainak szokott. nem azt mondom, hogy titkokat, mert a lányokkal jóban van, jobban mint velem, de például mondta, hogy X-nek meg Y-nak ne mondjam el, meg a fiúknak meg ilyenek. De amúgy meg a többi lánnyal többet lóg, és hiába próbálok bármit csinálni, szerintem csak zavarom őket. Volt, hogy írtam a lányoknak is, meg neki is, hogy mit csinálnak az őszi szünetben, nem válaszoltak, vagy azt írták, hogy nem érnek rá, aztán láttam tőlük közös fotót együtt a Face-en. De tökre nem értem. A fiú is tök kedves velem, ha nincsenek ott a barátnői, meg van egy lány, aki nagyon szimpatikus, ő is amúgy tök kedves velem, de amint megkérdezem,hogy van-e kedvük sulin kívül valamit csinálni, olyan furák lesznek, mondják, hogy jó, de nem látom a lelkesedést.

Egyszer az egyik lány, akit mondtam, hogy ilyen nagyobb hangú, például egyszer meghívott a szülinapjára szeptemberben. de ez nem jelent senkit, mert mindenkit meghívott, még azt is, akivel nem szokott beszélgetni, fiúkat például. Meg szerintem kedves akart csak lenni. És akkor láttam, hogy milyen fotók vannak a falán. Ott is voltak képek a barátaival, de az egyik meglepett. Mert a fiúnak, akit mondtam, van egy ikertestvére. De ezt eddig ők i csak tudták, nem találkoztak vele, csak 1-2 lány. De ez a bizonyos lány, meg a többség csak akkor találkozott vele nem rég, amikor én is. Mert a fiúnak nem engedik, hogy bulit tartson, és kevesen jártak nála a házukban. Szóval az ikertestvérét a többség is csak most ismerte meg, mikor elhozta egy osztálykirándulásra. A lányok megint körülugrálták, hogy jaj, de cuki meg ilyenek. És az a lány kirakta a falára azt a képet, ahol a két fiú átöleli. Olyan a kép, mintha ezer éve ismerné mindkettőt, pedig csak kétszer találkoztak. Kérdeztem tőle, hogy ő ismerte-e korábban a másik fiút is, mondta, hogy együtt voltak fesztiválozni a 2 fiúval, a tesóval ő akkor találkozott életében először. És olyanokat ír a Facebook-os falára, hogy jaj, de hiányzol, meg hogy ha látnálak, rögtön a nyakadba ugranék, meg ilyenek. Pedig csak a fesztiválon látta, meg az osztálykiránduláson. (A fotó náluk készült, mert a fesztivál után előbb hazavitték őt, és akkor pár percig felmentek hozzá a szobába, és ennyi.)

Tudom, hosszú lett ez és egy nagy katyvasz, de azt akartam belőle kihozni, hogy itt a legtöbb lány annyira eltúlozza ezt az egészet. Nekem kicsit olyan művi, hogy a barátomnak a nyakába ugorjak, meg ölelgessem, meg nem teszem ki senkinek a képét a falra, akit nem sokat láttam, csak a testvérével vagyok jóban, meg nem sírok mesefilmeken, és nem mondom minden macskára, hogy jaj de cuki, meg de imádnivaló minden és mindenki. És kicsit az az érzésem, hogy érzéketlennek tartanak, és már az is eszembe jutott, hogy el kéne kezdenem így viselkedni, de az nem lenne őszinte. Nem mindenki ilyen itt se, de kevés a lány az osztályban, és még két lány van, akik nem ebbe baráti társaságba tartoznak, hanem kicsit elkülönültebben vannak, de ők nem szimpatikusak, mert annyira azért nem vagyok introvertált, mint ők, de ez nem lenne baj, csak próbáltam velük beszélgetni, és ők totál pesszimisták, vagy energiavámpírok, ezért akartam inkább a másik társaságba tartozni, mert ott az emberekkel nincs baj (leszámítva talán egy lányt), csak valahogy annyira összetartanak, de ők olyan kis életvidámak meg minden, az nekem sokkal jobban bejön, ez a másik két lány meg mindent és mindenkit csak utál, és az egyik nagyon sértődős is (egymásra is mindig megsértődnek, rám hál istennek még nem).

Ez nem tudom, mennyire volt így érthető.