Megbántás nélküli észheztérítés?

Fél évet dolgoztam kint Németországban egy szállodában, főiskolai gyakorlatot csináltam ott. Sikerült megismernem sok embert, köztük egy 18 éves srácot, aki a munkatársam volt. Jóban voltunk, sok időt töltöttünk együtt, sokfelé utaztunk, jól éreztem magam vele, szerettem vele új helyeket megismerni, és nem csak egyedül járni a világot. Mielőtt hazajöttem volna, kb. 2 héttel előtte bevallotta, hogy szerelmes belém. Nem nagyon tudtam hova tenni ezt a kijelentést, mert annyira nem ismerhetett meg, hogy tényleg szerelmes legyen, szerintem többet képzelt a dolog mögé, mint ami a valóság volt. Én már akkor is mondtam, hogy kettőnk között ez nem fog működni, más terveink vannak, előttünk az élet, ő sokkal fiatalabb nálam, és ez csak átmeneti. Lassan másfél hónapja itthon vagyok, és részéről ez azóta sem változott. Úgy néz ki, hogy karácsonykor vissza fogok menni 2 hétre dolgozni, ha befejeztem a fősulit, valószínűleg huzamosabb időre is. Megtudtam, hogy már most valami meglepetést szervez arra a 2 hétre a szülinapomra, minden áron ajándékokat akar nekem venni és közös szabadnapot kikérni. Hiába kértem, hogy ne tegye, hajthatatlan. Olyanokat ír, hogy sosem érzett még senki iránt így, ő bármeddig várna rám, és a szíve mélyén tudja, hogy mi össze fogunk jönni. Tudom, hogy milyen naiv tud lenni ilyenkor az ember, én tényleg nem akarom megbántani, de nem tudom mivel rángathatnám ki ebből a rózsaszín ködből. Volt, hogy meg akart csókolni, de észrevettem a dolgot, és szándékosan úgy alakítottam, hogy ne sikerüljön, egyszerűen nem akartam, hogy még jobban beleélje magát, ha én nem akarok tőle semmit. A dolgot tetézi, hogy itthon megkeresett az előző szerelmem, akit 3 éve ismerek, de sose volt köztünk semmi, rég lemondtam róla, most viszont össze akar velem jönni, és külföldre is követne. Még magam sem tudom, hogy ennyi idő után belemenjek-e ebbe, azt meg végképp nem tudom, hogy mit csináljak a német sráccal. Én szeretem őt, de barátságnál többet nem tudok vele elképzelni. Így utólag teljesen úgy érzem, hogy nem kellett volna ennyi időt vele töltenem, de én csak jól akartam érezni magam valakivel, és nem csak éjjel-nappal a munkára koncentrálni. Hogy térítsem észhez? Mit mondjak neki még, hogy ne én legyek az, aki kiábrándítja ebből az egész szerelem témából és barátnő-keresésből?

Lassan 23/L