Ti nektek nem hiányzik néha egy olyan ember akivel beszélgethetsz?

A csendes vagyok. :D Nem úgy értem. Csak zavaró, hogy gondolkodok az élet nagy dolgain és valaki közben arról beszél, hogy milyen nehéz napja volt mert xy valamit megnyomott az automatán és elnyelte a pénzt és így nem volt kávé blablabla...

De egy idő után az ember hozzászokik ezekhez. Én hümmögök mikor beszélnek, azt hiszik figyelek, persze nem, de a látszat megvan. :D

Az élet nagy kérdései: zombiapokalipszis. :D

És ha pl mással beszélnéd meg, hogy ő mit tenne ha jönne a zombiapokalipszis? :P Akkor sem figyelnél rá? Pedig lehet, hogy neki sokkal jobb túlélési tippjei vannak. :P

Olyan emberrel beszélgess, aki érdekel, érdekes témákról. Illetve ha egy ember érdekel, akkor én azt is érdekesnek találom, hogy mi volt vele ma.

De a kérdésre válaszolva, persze, néha van kedvem beszélgetni, de nem hiányzik olyan ember, akivel ezt megtehetném, mert van jó pár. Illetve egy olyan ember van, akivel, bármikor, bárhol, bármiről tudok beszélni, benne azt (is) kedvelem, hogy őt a random szarságaim is érdeklik, és csodásnak találja őket, nem pedig közli, hogy ő ezt leszarja, és fura vagyok. És az a szomorú, hogy ezt egy állítólagos barátom mondta/mondja. Pedig én nem olyan ember vagyok, aki minden kedves ismerősét barátnak hívja.