Ha lenne egy lelki beteg, csendes és félénk ember a közeletekben, akit ézrevennétek a "többiekkel" ellentétben, mit tennétek?

Én segítenék,mert elég empatikus embernek gondolom magam.

Egyetlen esetben nem,ha ismerném az illetőt és nagyon rossz véleménnyel lennék róla valamiért.Akkor hagynám a fenébe.

Segítettem már hasonló embereknek és ezután is fogok :) Persze attól függ hogy áll az illető a dologhoz

Én egyszerűen nem bírom nézni azt, hogy valaki csak ül,áll stb. magában nem beszélget senkivel, mert nem tud vagy nem mer. Tényleg ha valakiről észreveszem hogy magányos odamegyek hozzá. pl. Suliba jött új lány meg két fiú. Nem ismertek senkit. Én voltam az első aki odament hozzájuk, és "kibontakoztak mellettem" :D. Haverokkal megismertettem őket, tisztáztuk hogy ne legyenek feszültek, beszéljenek nyugodtan. Eleinte alig mertek megszólalni de utána nagyon beilleszkedtek :D

Vagy mondjuk találkozok bárkivel aki ilyen problémával kűzd nem az az első gondolatom hogy "úú de nyomi nincsnek barátai kis magányos görcs" ,hanem az hogy beszélgetek vele.

Nem tudom miért ez nálam ilyen ösztönös dolog. Talán azért mert én is ilyen voltam, talán véletlen. Nem tudom de jó érzés amikor egy olyan embert aki eddig alig szólalt meg, úgy látsz hogy önfeledten szórakozik másokkal :D Ilyen pillanatokért érdemes élni :D