Hogy tudnék túllépni ezen?

Van egy fiú, akivel nagyon jóba lettünk a tanév elején. Sokszor mondta, hogy (ha rég beszéltünk) hiányzom neki, meg, hogy szeret. Nem tette hozzá, hogy barátilag, de gondolom, hogy csak barátilag gondolta. Meg sokszor mondta, hogy az egyik legjobb barátja vagyok. Ez szép és jó volt áprilisig. Utána egyre kevesebbet beszéltünk. Többször próbáltam rájönni, hogy miért. Sokszor meg is kérdeztem. Aztán azzal indokolta, hogy az emberekből van elege, és, hogy mindenkit hanyagol. Végül, amikor szakított a barátnőjével, azt mondta, hogy a barátnője miatt hanyagolt...(aki mellesleg az én egyik legjobb barátnőm volt) Én megértettem, mert persze szerelem stb.. Utána megint volt egy 2 hét, amikor jóba lettünk újra, és aztán megint nem..Aztán június elején elmondta, hogy azért került, mert, hogy én kétszínű vagyok, mert , hogy van olyan akit utálok, és, hogy erről az a személy nem tud, de én mondtam, hogy de tudja...Utána elég szépen összevesztünk, mert én a fejéhez vágtam, hogy gyáva, mert én annyiszor kérdeztem, hogy miért kerül, és ezt ő sosem merte a szemembe mondani, ráadásul mondtam neki, hogy ő sem különb és mondta, hogy tudja, hogy nem az...És itt nem értettem, hogy akkor most mi is a problémája, na mindegy...

Tulajdonképpen, azóta (ez egy hónapja volt) sokszor pörgetem át újra és újra az agyamon, hogy miért alakult ez így..Én tényleg kedveltem őt, és, tudom, hogy ő is...

De már kezdem utálni ezt az érzést, hogy minden nap ezen kattog az agyam..Túl akarok lépni ezen..Elakarom felejteni, hogy mi valaha is jóba voltunk..

Ő sosem fog velem beszélgetést kezdeményezni, mert túl büszke, és azt mondta, hogy most ez így neki jó, mert nincs drámázás az életében, mióta velem nem nagyon beszél..

Ezzel engem megbántott, mert nem hinném, hogy én az a tipikus drámázós típus lennék..

Szóval, szerintetek, hogy tudnám ezt elfelejteni úgy, hogy ne szoruljon minden nap össze a szívem, amikor erre az egészre gondolok? Hogy ne hiányozzon? Hogy eltudjam felejteni VÉGLEG..?