Szerintetek elmondjam a barátomnak?

Nem kell feltétlenül gyógyszer. Gyakran elég, ha meg tudod "beszélni".

Akár azt is, hogy 171 cm/47 kg egyáltalán nem kövér, sőt inkább meglehetősen sovány. Erősítened kellene magad sporttal, mellette többet is ehetsz. Akár ez is meghozhatja az önbizalmadat. "Felejtsd el" a fogyókúrát, semmit sem old meg.

Telefonon olvastam a kérdésedet, de elhatároztam, hogy gépről írok neked egy hosszabb választ, ugyanis úgy látom, megérdemled.

Először is, szerintem mindenképp mondd el a barátodnak, hogy szomorú vagy, amiért elmegy, és tedd hozzá azt is, hogy üresnek fogod érezni az életedet, mert kvázi ő az egyetlen, akivel jól kijössz. Azt viszont nem feltétlenül kell elmondanod, hogy korábban eltitkoltad előle a fájdalmaidat, hisz ezen a tényen már úgysem tudtok változtatni, másrészt ő nem nagyon tud már segíteni a távolból, végül pedig ez esetleg elszomoríthatná őt. Bár azért ne felejtsd el, hogy nem kell rögtön temetni ezt a barátságot, hisz napjainkban rengeteg módon lehet tartani a kapcsolatot a külföldön élő szeretteinkkel. (Én két és fél évet éltem külföldön, tehát jól tudom. Bár az is tény, hogy nekem szinte minden barátságom gallyra ment - vagyis nem voltak igazi kapcsolatok, hiába hittem anno otthon, hogy azok. De talán a ti esetetekben megmarad hosszú ideig... Ott a facebook, a viber - ahol kb bármikor írhattok, esténként pedig skype-on beszélgethettek órákat is, mindezt ingyen.) Pluszban, gondolom, azért bizonyos időközönként haza fog járni, meglátogatni a nagymamát stb. Azért Németország nincs túlságosan messze.. néhány év múlva akár már egyedül is kimehetsz hozzá, hisz Münchenbe és Berlinbe közvetlen vonat megy Budapestről, ezekből a városokból pedig kvázi bárhova eljuthatsz helyi vonatokkal/ vagy gondolom odáig biztos elmennének eléd autóval..

Na és a másik dolog... Korábban valaki azt írta, hogy pszichiáterhez kéne menned - nos én nem tartom sokra az "orvosi segítséget", hisz én azt vallom, hogy minden az agyban dől el. De ezesetben támogatnom kell, a te helyzeted borzasztóan súlyos és összetett. Ez viszont NEM azt jelenti, hogy - ahogy írtad- "bolond" vagy, hanem azt, hogy segítségre szorulsz, mely segítséget láthatóan nem kapsz meg a szüleidtől. Ennek okát nem tudom.. tán nem rendelkeznek olyan szintű érzésekkel, mint te - tán nem érdekli őket (bár ezt nehéz elhinni), azonban az is lehet, hogy erről soha nem is beszéltél nekik. Így hát az orvos meglátogatása előtt, mindenképp el kellene mondanod a szüleidnek mindazt, amit itt leírtál; az aggályaidat, félelmeidet, s a magányt, a lelkedben honoló ürességet.

Basszus, 14 éves vagy - ilyenkor játszanod kéne még, és nem az öngyilkosságon kellene gondolkoznod, hanem azon, hogy zselézve vagy nem zselézve lesz menőbb a hajad. :D

Több helyen olvastam (kövezzetek meg, ha nem igaz), hogy az ember ideális testsúlya a magassága - kb. 110. Tehát a te esetedben 60 kilónak kéne lenned, MAXIMUM 55. Te majdnem 10 kilóval vagy kevesebb a legalacsonyabb normális értéknél. Azt gondolom, hogy a totális testképzavar az egyik legsúlyosabb gond nálad - mármint olyan gond, ami szakszerű segítséget igényel.

Harmadrészt, a kérdés utáni első mondatban hárítasz, és mondod, hogy nem érdekelnek a bántások. Ebből arra lehet következtetni, hogy tényleg sokan vannak ellened a mindennapokban.. Láthatóan, elég különleges srác vagy, és ez a mai üres elméjű fiatalságnak nagyon nem jön be. Azt viszont már nem mondanám biztosra, hogy a bántások hárítása és figyelmen kívül hagyása "le fogom szarni", nem része-e a "kamumosolynak" és álarcnak... Vagyis, nem fájnak-e valójában ezek a bántások? Szerintem igenis fájnak, amit meg tudok érteni..

Én így ismeretlenben is büszke vagyok rád, amiért kibírod a sok szarságot, ami ér. Ilyen fiatalon az életed élvezned kéne, te mégis már most érettebb vagy, mint a legtöbb felnőtt, hisz rengeteg, valós problémával küszködsz, amikből kvázi semmilyen kiutat nem találsz. Ezért javaslom, hogy mindenképp beszélj a szüleiddel, nagyszüleiddel (testvéreddel, ha van). Aztán irány egy jó szakember, aki nem a gyógyszert tömködi beléd, hanem szaktudását alkalmazva próbál meg segítséget nyújtani abban, hogy ne gyűlöld önmagad.

magam sem tudom, miért írtam ennyit neked tök ismeretlenül, de valahogy azt érzem, hogy szükséged volt rá, s bízom abban, hogy kicsit jobb kedvre derültél.

"Jó lenne valakivel megbeszélni" -- én itt vagyok; keress fel, ha gondolod. Ha nem, akkor pedig kívánom, hogy találd meg önmagad -- a világ sokkal jobb hely lenne, ha több lenne a hozzád hasonlóból!

22f

14-es

Remélem megfogadja a kérdező, amit írtál. 100 %-ban egyetértek.