A húgomnak képzeletbeli barátja van. Aggódnom kéne?
Mindig is tudtam -tudtuk-, hogy a húgom nem mindennapi ember. Folyton álmodozik, és a képzeletbeli barátjaihoz menekül -mikor kisebb volt mindenki csak azt mondta "majd kinövi" de nem.
Immár több mint 13 éves. Szerintem jobb lenne neki, ha nem csak a könyvei és az álomvilágában élne -hanem itt ebben a való világban.
Egy génen osztozunk nekem is volt nem voltak nem valós társaim, de én ezt hamarabb kinőttem.
Aggódnom kéne? Mit tehettek?
Egyébként teljesen érett lányról van szó, nem egy infantilis kiskamaszról...
Kissé visszahúzódó, ennek ellenére van egy-két igaz barátja. Nagyon élénk fantáziája van (senkinek nem vallaná be, de titokban írással fejezi ki ezt) és sokat álmodozik. Szerintem csupán ilyen a természete.
Nem akarom kiírtani belőle a kreativitást, az álmodozást csupán jó lenne ha egy picit több időt töltene a Földön.
Szakember? Ha van is problémája (mint minden embernek) nem hiszem, hogy szüksége lenne rá (egyébként sem egyezne bele, ebben biztos vagyok...mikor szüksége lett volna rá, se ment el nem, hogy ezért).
A beszámolói alapján nem bántják az iskolában -legalábbis nem jobban mint mást. Habár néha azt hiszem jobban örülne ha másik általánosba járna...de elég érdekes természete van, nem igazán közli ezeket az érzéseket földön járó emberekkel.
Csupán felmerült bennem, hogy lehetne beszélni vele erről, de mit mondanék akkor neki? "Mert más vagy, állj be a tornasorba és légy olyan mint az átlag?"
Kedves vagy, hogy aggódsz a húgodért, de azért azt is tudd, hogy nem a te felelősséged őt megváltoztatni, megmenteni, megnevelni stb.
Amúgy én a mai napig úgy alszom el, hogy mesélek magamnak a fejemben. Szép, izgalmas vagy épp romantikus történeteket találok ki, amiknek általában én vagyok a főhőse. Erre alszom el, de napközben nem vagyok ettől retardált, komoly, felelős állásom és hivatásom van, aminek maximálisan megfelelek. Egyszerűen ilyen a a fantáziám, nem bántok vele senkit, és a gondolatrendőrség már kiment a divatból.
Szerintem nála is azt kéne megfigyelni, hogy zavarja-e az álmodozás a napi életvitelt: tud-e tanulni, koncentrálni, nem közlekedik-e veszélyesen pl. Ha ezekkel minden oké, akkor hagyjátok nyugodtan! Talán művész lesz, ha nem töritek le most a képzelőerejét...!
A kérdés, hogy ő ezt mennyire gondolja komolyan?
Az, ha valaki a fantáziavilágba menekül, önmagában nem baj.
Az, ha tényleg valós, hús-vér embereknek hiszi a kitalált barátait, na, akkor már van ok aggodalomra.
Szia!
Egy tipp, amit szakember előtt kipróbálhatsz vele. Ha nem jön be, még mindig elvihetitek. Vedd rá, hogy írjon naplót vagy regényeket/történeteket, és nézd meg, hogy mi történik. Én idősebb vagyok, és írok naplót, mert vannak olyan érdeklődési köreim/problémáim, amelyekkel egyik ismerősöm sem rendelkezik/azonosul. Rossz érzés, ha valamit nincs kivel megbeszélni, próbáld rávenni az írásra. Nem lesz nehéz, ha szeret olvasni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!