Miért utál mindenki? (Többi lent)

"nem vagyok kövér"

"sok ott a hülye" kicsit sok benned az előítélet. gondolom le is nézel mindenkit ezután ne csodálkozz nem te vagy a világ közepe ha azt akarod többet legyenek veled nyiss feléjük te is és szabadulj meg a előítéleteidtől.

Én nem csodálkozom, hogy ilyen kifejezésekkel illeted a kedves osztálytársaidat. Anno engem is csak azért utáltak, mert jó tanuló voltam. Vagyis mit szépítsem? Én voltam a legokosabb az osztályban, talán az egész évfolyamban, de azért abban nem vagyok biztos.

Nálam az is probléma volt, hogy felső tagozatra új diákként kerültem be, és a csoport mondhatni zárva volt. Én szerettem volna barátkozni velük, és talán megtörtént volna a dolog, csak mint mondtam, nem mozogtunk egy szinten, és úgy döntöttek, hogy egy arrogáns mocsadék vagyok, pedig nem tehetek arról, hogy nem alpári a beszédstílusom(pedig bizony isten, azt is megpróbáltam). Ráadásul a tanárok és a szülők is csak rosszabbították a helyzetet: üzenem minden szülőnek, hogy ne mondjátok a gyereketeknek, miért nem tudnak olyan jól tanulni mint XY, mert az a szerencsétlen gyerek issza majd meg a levét, ahogy én is.

Úgyhogy megutáltam őket, mert nem voltak hajlandóak még egy hónapot se hagyni a döntésükre, hanem, szinte két hét alatt eldöntötték, hogy nem vagyok közéjük való. Gyűlöltem őket, mert összefogtak ellenem, és minden egyes gyenge pillanatomat kihasználták egy kiadós nevetésre, és még hónapok múlva is elővették témának. Legszívesebben megfojtottam volna egyeseket, amiért úgy tettek, mintha a barátaim lennének, hogy segítsek nekik, aztán eldobtak, mert nem voltam menő, és kinevettek a többiekkel együtt.

És végül azért is gyűlölöm őket, mert elvették az önbizalmamat, és még most egyetemen sem vagyok képes megbízni senkiben, mert attól félek, hogy a hátam mögött csak kinevetnek, hogy milyen jól kisegítette őket ez a szerencsétlen kis nyomorult. Amiért nem tudok úgy gratulációt vagy elismerést fogadni, hogy ne sejtenék mögötte hátsó szándékot.

Én amikor gimibe mentem, úgy döntöttem, hogy soha többet nem engedem magam bántani. Ezért mindenkit eltaszítottam(kivéve a két barátomat), de nem is bánom, mert nem hiszek a társadalmi életben. Az a két barátom, akiket szereztem, viszont igazi áldás volt, nem is érdemlem meg őket.

Soha többet nem akarok látni senkit a múltamból.

Te pedig ha akarsz, gimiben nyiss újra. Ennek már annyi, és nem is éri meg a fáradtságodat. Viszont később lehetnek barátaid.