Miért nem tudok megnyílni?

Ne azonosulj be azzal, amiről "lelkizel" az adott barátoddal.Értsd meg, hogy lelked, " valódi lényed ", nem szorítható keretek közé.Azért érezheted visszataszítónak a mélyebb beszélgetéseket, mert te magad néha beazonosulsz egy hangulattal, egy jellemzővel és visszataszít a tudat, hogy más is beazonosíthat téged egy jellemzővel, vagy hozzáállással.

Meghallgathatod mások véleményét, elmélyülhetsz beszélgetésekben, de valahol találd meg azt a pontot magadban, aki nem azonosul be semmilyen hangulattal, csak megéli azt.Aki nem azonosul be semmilyen jellemvonással, csak a jelenben lereagálja a helyzetet.Aki képes elvonatkoztatni a "másiktól", a "másik" mondanivalójától,

a "másik" hozzáállásától, tudván azt, hogy neki is van egy kialakult világa, beidegződései, beazonosulásai.És mindezt tudva, már visszatérhetsz a saját világodhoz, tiszteletben tartva a "másik" világát, és megértve azt.

A lényeg, talán az, hogy mindig jusson eszedbe, amit mondok, hogy ne azonosulj be.

Például azt mondja neked valaki , egy beszélgetés közben, hogy "gyenge vagy, mert sírsz"

Ez az a pont, ahol el kell tudnod vonatkoztatni a "másiktól", megérteni miért is mondhatja((azért, mert az ő agyában ez a kép alakult ki a sírásról)), elfogadni((elfogadod amit mond, mert megérted, ez az ő agyában, az ő kis világában így rögzült be)) és visszatérni a jelenbe!

Tehát a megoldás csak ennyi,hogy vonatkoztass el a jellemvonásoktól, hangulatoktól, amelyekkel mások, vagy te magadat beazonosítod, és térj vissza ahhoz a ponthoz önmagadban, aki tudja, hogy nem lehet keretek közé szorítani.És ha valaki mégis ezt akarná tenni, akkor sincs probléma, mert te nem azonosulsz be az ő gondolataival.Maximum azért, hogy lásd, hogyan is áll a dolgokhoz, egy mélyebb beszélgetés alatt!

Nehéz dolog bízni valakiben, főleg, ha zárkózott személyiség vagy.

Szerintem, nem tudsz mást tenni, csak annyit, hogy megpróbálsz megnyílni valaki felé, csak az idő dönti el, hogy helyesen cselekedtél- e akkor, mikor bizalmat szavaztál valakinek és ha azután, hogy te rábíztad a titkaid és hirtelen másként kezd rád nézni, akkor egyáltalán nem is volt a barátod.

A tapasztalataim szerint, ahhoz hogy találj valakit akiben teljesen megbízhatsz, néha kockáztatni kell, hogy talán mégsem fogad el olyannak, amilyen valójában vagy.

Szia!

Ezt így nehéz megválaszolni, viszont megpróbálom leírni a saját tapasztalatomat hátha segít. Szóval pár héttel ezelőttig kb. egész életemben én is ugyanebben a helyzetben voltam mint te. Mindig féltem tőle, hogy másképp néznek rám, gyengének, szerencsétlennek találnak, lenéznek így kb. sosem vagy csak alig beszéltem magamról, nem vállaltam fel magam, sem a véleményem stb. Alapvetően gyerekkoromban nagyon rossz körülmények között éltem és mindig is nagyon szégyelltem ahogyan éltünk, noha nem én tehettem róla. Emiatt mindig is visszahúzódóbb voltam, nem beszéltem magamról, a szégyen érzés miatt titkoltam, hogyan is élünk/éltünk stb. Szerencsére azóta sikerült a nyomorból kitörnöm viszont a szégyen, a zárkózottság és az emberektől való "félelem" nem múlt el csak úgy. Aztán végül pár hónapja elkezdtem pszichológushoz járni mert elég rosszul éreztem magam (magány, család hiánya stb.) és ott beszélgettünk a gyerekkoromról illetve a nyitottságról is, hogy miért fontos. Talán a legfontosabb ami bennem megragadt az az, hogy ha nem nyílok meg, nem beszélgetek másokkal, nem tartom magam egyenlőnek velük és nem merem kifejezni a véleményem akkor biztos, hogy senki nem fog meg kedvelni. Aztán az utóbbi pár hétben elkezdtem keresni az emberek társaságát (kollegák stb), nyitottabb lettem, egyenlőbbnek érzem magam velük szemben, elmerem mondani a véleményem, sőt már azt sem nagyon szégyellem honnan jöttem, inkább büszke vagyok rá, hogy hova jutottam. Szóval fel merem vállalni magam és igazából azt tudom mondani, hogy eddig csak pozitív tapasztalataim vannak, korábban annyira féltem tőle, hogy máshogy fognak rám nézni, hogy próbáltam "titkolni" önmagam és valszeg épp ez vezetett ahhoz amitől féltem. Szóval az utóbbi időben úgy érzem elkezdtem változni, nem félek, nyitottabb vagyok, felvállalom magam stb és így sokkal jobb. De ez azért nem megy egyről a kettőre én úgy gondolom, hogy nekem ezt a pszichológusommal sikerült megalapoznom illetve nemrég lett vége egy hosszú kapcsolatomnak ami kizökkentett a korábbi a életemből és azóta kezdtem el változni, de ehhez kellett a pszichológus is. Szóval neked is azt tudnám tanácsolni, hogy keress egyet ha van rá lehetőséged, sokat tudnak segíteni. Nekem például az is nagy segítség volt, hogy neki megnyíltam nagy nehezen és utána már másoknak is könnyebb volt.

24/f