Szerintetek mi lesz velünk? Fiú-lány barátság.

Szeptemberben kezdtem a gimit, és lett egy legjobb fiú barátom. Nagyon jóban voltunk, mindent megbeszéltünk egymással, csomót hülyültünk, tökéletes volt. Én egy idő után többet éreztem, mint barátság, és miután több hónapon keresztül magamban tartottam, január közepén ezt elmondtam neki. Először jól reagált, azt mondta, nem akar elveszíteni és azt sem szeretné, hogy tönkre menjen a barátságunk. Utána kb. 1 hétig még beszéltünk erről, mert nagyon rosszul voltam lelkileg, szükségem volt azokra a beszélgetésekre, és pont ezért nagyon sok embernek el is mondtam ezt a dolgot. A vallomásom után egyik héten jóban voltunk, aztán megint nem, ez egészen február végéig így ment. Akkor megbeszéltük, hogy ezt nem csináljuk tovább, és békén hagyjuk egymást egy ideig, nem piszkáljuk egymást, de suliban és közös barátok között normálisak leszünk, és majd meglátjuk, mit hoz a további 3 és fél év, nem tudjuk, mi lesz velünk. Én teljes mértékben tartottam a a megállapodást, nem kerestem, nem piszkáltam, csak szülinapjára vettem neki csokit, akkor megölelt, nagyon rendes volt, utána 1 hétig úgy tűnt, mindjárt helyre jön az egész, de aztán mégse. Mostanában állandóan cs*sztet, hívogat telefonon, mintha egy másik lányt akart volna felhívni, akire féltékeny vagyok miatta, ls azt mondja, véletlen volt, de mindenki tudja, hogy ne, törölt Facebook-ról, letiltott chatről, iskolában rettenetes a helyzet, kerüljük egymást, nem szólunk egymáshoz egy szót sem, semmi kommunikáció. Egy közös barátunk mondta, hogy nagyon-nagyon mérges rám, mert sok embernek elmondtam, holott ez csak kettőnk ügye lett volna. Jó, értem, hogy ez a baja, de voltak olyanok, akik csak azért tudták meg, mert konkrétan rákérdeztek, hogy mi van velük, mert eléggé feltűnt nekik a helyzet, egyébként pedig nagyon sajnálom és utálom magamat ezért. Tehát most botrányos, amit művelünk. Arra gondoltam, hogy majd tizedik elején beszélek vele: bocsánatot kérek, és megkérem, hogy adjon még egy esélyt.

Szerintetek mi lesz ebből? Kibékülhetünk még? Lehetünk még jóban?