Tényleg egy anyafigura lennék neki? Normális egy ilyen viszony két, egyidős ember között? Lehet, hogy többet ártottam neki, mint használtam?

Sziasztok! Én egy 17 éves lány vagyok és van egy velem egyidős fiúbarátom. Ő a legrégebbi és legközelebbi barátom, már óvodáskor óta ismerjük egymást és vagyunk elválaszthatatlanok.

Róla azt kell tudni, hogy kiskorában nagyon hamar nevelőszülőkhöz került, akik otthon nem bántak vele túlságosan jól és nem fordítottak rá kellő figyelmet.

Mivel én ezt tudtam, ezért mindig igyekeztem megadni neki azt a mennyiségű szeretetet és odafigyelést, amit a szüleinek kellett volna. Ez nem volt túlságosan nehéz számomra, tekintve, hogy én alapból is egy ilyen anyáskodó, gondoskodó lány vagyok mindenkivel, de vele mindig különösen az voltam, mert tudtam, hogy szüksége van erre.

És persze ennek meg is látszik a gyümölcse: nagyon szoros kötelék van közöttünk és szinte mindig, mindenben hallgat rám, mindenről kikéri a véleményemet :) Tényleg inkább egy amolyan anya-fia kapcsolat van közöttünk, mintsem baráti.

A munkálkodásomat már abból a szempontból is sikeresnek könyvelem el, hogy nem lett belőle egy antiszociális, különc ember így nagy korára, hanem igenis okos, értelmes, vicces fiú, a tanulásban átlagos és nagyon sok mindenben tehetséges, kreatív. Bár vannak olykor kicsit depresszív, zárkózottabb időszakai, de a múltját ismerve ezen nincs semmi csodálkozni való és eddig mindig sikeresen túljuttattam ezeken a nehéz időszakokon.

Mostanában viszont elkezdtem gondolkodni azon, hogy talán mégsem tettem túl jót azzal, hogy ilyen sokat "babusgattam". Nagyon ragaszkodik hozzám, viszont szép lassan közeleg az érettségi és nincs semmi garancia rá, hogy a gimi után is azonos helyen tudjuk folytatni az életünket (igen, osztálytársak voltunk az általánosban és a gimiben is). Sok mindenben más az érdeklődési körünk.

Vajon tényleg elrontottam? Mit gondoltok, hogy érhetném el ennyi év után, hogy ne függjön ennyire tőlem, hanem próbáljon meg szép lassan leválni?

Én tényleg csak jót akartam neki, de bevallom, nem gondolkodtam ennyire előre :(

17/L