Ebben a helyzetben nagyon gáz, hogy nem én (mint legjobb barátnő) térítettem észhez hanem a párja?

1,5 éve vagyunk legjobb barátnők.Elég sokat tudok az életéről.

Lett egy párja(9-10 hónapja),elköltözött stb. Aztán kb 2 hónapja észre vettem,hogy picit jobban hanyagol engem is,de úgy mindent az életében.Én ugyan mondtam,hogy megváltoztál régebben amikor megismertelek nem ilyen voltál stb stb.Mondtam,hogy min kéne változtatnia.

Utána ahogy párszor ezeket mondtam.Abba hagytam a megváltozós dumát.Bele törődtem.Nem nagyon hallgatott rám,de amúgy sosem.Csak egy-két szituban.Aztán volt múlthéten,hogy találkoztunk,iszogattunk,zenét hallgattunk.Kicsit vissza akartuk hozni a régi időket amikor még erre lakott,szorosabb is volt a barátságunk akkor.De vhogy nagyon rosszul sült el a dolog. Írtam neki egy hosszú monológot.Mert besokalltam. Ezt a párja is elolvasta.Aztán mondta,hogy tényleg nem ilyen voltál,meg leüvöltötte,hogy tönkre teszel mindent magad körül stb stb. Jobban kell ápolni a barátságokat,meg hogy párjával sem úgy bánt mint kellett volna.

Másnap találkoztunk és elmondta mik történtek. Azt is mondta,hogy kapott úgy mond egy "pofont" a párjától,ugye a szavakkal. Felvilágosodott és máshogy lát mindent.De hogy ő ezt inkább tőlem várta volna,tőlem aki a legjobb barátnője és ismerem. Mikor mondtam,hogy én többször szóltam.Csak nem üvöltözve meg csúnya beszéddel mondtam ezt el.Hanem szépen.Arra annyit mondott,hogy akkor se csináltam semmit.Meghallgatni mindig meghallgattam ,de tanácsot nem adtam szinte. Ez nekem nagyon rosszul esett. Én adok tanácsot,mondok véleményt,de ha az neki nem tetszik arról nem én tehetek.