Miért ilyen bunkó a "barátnőm", hogy még válaszolni sem képes?

Nagyon jó barátok vagyunk, minden titkát rám bízza, mindent velem beszél meg, elmondott nekem olyan dolgokat amiket senki másnak és én is megbízhatok benne. Volt neki egy eléggé viharos szerelme, 2 évig volt nagyon szerelmes egy illetőbe, akivel nem lehetett volna köztük semmi, de az illető is kerülgette őt és voltak érdekes dolgok. A lényeg, hogy a "barátnőm" nagyon szenvedett a szerelemtől, nagyon sokat sírt, nagyon sokszor óráig lelkiztünk, nem tudott sokszor aludni, enni, stb.

Már elbúcsúztak egymástól a szerelmével, többet nem fognak találkozni (a lány külföldre megy). Nagyon felkavarta a búcsú, maga alatt volt. Beszéltünk a búcsúról is, elmondta az érzéseit. Tudom, hogy nagyon fájó pont neki ez a szerelem. Többször kért is, hogy ne emlegessem a pacákot, ne beszéljünk róla, mert csak rossz, ha emlegetjük és visszaesik. Néha meg tudott róla beszélni, sőt, vicceltünk is vele. (De volt olyan hogy azt mondta, beszélhetünk róla, én firtattam, a beszélgetés végére meg megint padlón volt).

Nem rég én rákérdeztem, hogy eszébe jut-e még sokat a férfi, mi van vele lelkileg. Erre a kérdésemre nem válaszolt (másra mindenre írt). Rákérdeztem tőle, hogy miért nem volt képes válaszolni, miért volt ilyen bunkó, hogy még válaszra sem méltatott. Mondta, hogy ne haragudjak, de annyira fájdalmas neki a dolog, hogy még pár szót leírni is nehéz lett volna, és nem akarta emlegetni a férfit, így csak ignorálta a kérdésemet. Mondta, hogy értsem meg, hogy őt ez mennyire felkavarja belülről, és emiatt nem írt rá. De én tiszteletlenségnek veszem a részéről és ki vagyok rá akadva, hogy miért nem képes válaszolni a kérdésemre. Nem értem miért ilyen bunkó.

Mit gondoltok? Már nem tekint ugyanolyan barátjának, hogy még válaszra sem méltat, ha erről a szerelemről kérdezem? (Nagyon friss még a dolog, 1 hónapja volt a búcsú).

23/Ffi