Sajnos nincsenek barátaim. Nem azért szeretnék barátokat, hogy dicsekedjek velük. Szeretnék egy barátnőt/barátot akivel megbeszélhetnék dolgokat. Tenni szeretnék ezellen. Ötletek hogy ismerkedhetnék? (BŐVEBBEN LENT)

a mostani páromat az interneten ismertem meg, egy év távkapcsolat után költöztünk össze, 6 éve vagyunk együtt.

az előtte levő kapcsolatomat és az az előtt levő kapcsolatomat is a neten ismertem meg, mindkettő összeköltözéses volt, egy-egy évig tartottak kb.

a barátaim szintén netes ismerősök, van amelyikkel még sosem találkoztam élőben de 7 éve dumálunk kamerával skype-on napi szinten. (nagyon messze lakik)

én nem szoktam sírni, lehet hogy ez nem "normális" élet de nekem teljesen oké.

Szia! A kérdésed majdnem olyan, mintha saját magamat olvasnám vissza évekkel később. Nekem viszont saját hibám miatt nem voltak barátaim - túl erkölcsös, túl magamnak való és túl zárkózott vagyok.

Én is csak azt tudom mondani, hogy ha képtelennek érzed magad arra, hogy bármit is tegyél, az idő meg fogja hozni a jó barátságokat. Ezt tapasztalatból mondhatom. Az általános iskolát azzal töltöttem, hogy hajszoltam a barátságokat, aztán nyolcadikban törte el a mécsest az egyik álbarátom. A kilencediktől kezdve egy goromba önimádó vagyok (pedig régen mindenki szerint az ellenkezője voltam), mégis volt egy lány, aki azóta is nagyon ragaszkodik hozzám. Szörnyen kegyetlenül bántam vele, az első két és fél évben mást se csináltam, csak szidtam a fejét. Aztán jött egy hosszú, fél éves időszak, amikor nem voltunk barátok, mert én olyan undorító dolgokat zúdítottam a fejére...

A féléves egyedülléttel sem volt gondom, mert már megszoktam, hogy általánosban is ez volt. Viszont észre vettem, hogy még ha mélyen el is rejtőzött a szívemben, de a barátom embert nevelt belőlem. Az osztálytársaim sokáig nem győzték hangsúlyozni, hogy mennyit változtam, és én ekkor jöttem rá, hogy mennyire fontos ő nekem. Elkezdtem szónoklatot, és az emberekkel való bánásmódot tanulni, és azóta rengeteget fejlődtem - ezt a környezetem is látja, és teljesen máshogy viszonyulnak hozzám. Neked is tudom javasolni ezt, főleg Dale Carnegie könyvét, a Sikerkalauzt, én abból tanultam. Gyakorlásnak pedig nagyon tudom ajánlani valamilyen hobbi elkezdését, amit "közösségben" kell végezni. Például az általad említett rajzszakkör (rajzolni nagyon jó dolog, én is szeretek), vagy mondjuk úszás, kondizás, tömegsport, de például rengeteg közösségi program van (legalábbis itt, Budapesten tele vannak velük az újságok), szerintem nézz körbe egy kicsit. :) Ha lemered szólítani az embereket (ha nem, ehhez ajánlom a Sikerkalauzt), akkor pillanatokon belül találsz barátokat. Nem, ahogy te is írtad nem a arra gondolok, hogy odaszaladsz valakihez, hogy "Leszünk barátok?". Ezeket én is utálom, és szerintem nagyon hamis. Én arra gondoltam, hogy leszólítasz valakit, ha érdekel a társaságod, akkor elkezd veled beszélni stb... Mondjuk már ötven embert szólítottál le, és éppen az ötvenedik lesz az, akivel megtaláljátok a közös hangot, és tényleg barátok lesztek.

Ahogy te is írtad, a nullából kéne felépítened valamit. Csakhogy a nullából barátságot építeni lehetetlen. Éppen ezért kell kezdeményezned, és leszólítanod az embereket, mert akkor már nem a nullából, hanem leszólított emberek tömegéből lesz valaki, aki a barátoddá válhat. Ezt is elég félreérthetően írtam le, de nem nyilván nem arra gondolok, hogy mész az utcán, és minden jött mentet leszólítasz... Látsz valakit, aki szimpatikus, és mondjuk ugyanabba az uszodába jár, mint te, vagy ugyanarra a szakkörre jár, mint te, akkor leszólítod, vagy ha mondjuk rajzolásról van szó, akkor mondjuk kérsz tőle radírt, mert otthon hagytad... Ilyen kis egyszerű kezdeményezésekre gondolok. Vagy ha látsz valakit, akinek látszólag segítségre van szüksége, akkor megkérdezed, hogy jól van-e, kell-e segítség (én mondjuk ezt csak az idős nénikkel mertem eddig megtenni, de remélem, én is fejlődök még).

Sokan azt gondolják, hogy a kezdeményezés ciki, és gáz. Szerintem a környezettől függ. Én például mindig megcsodálom azokat az embereket, akik annyira közvetlenek tudnak lenni, hogy vadidegeneket leszólítanak és jól el tudnak beszélgetni velük. Idővel ez kialakul úgy is, csak szép lassan kezdj el építkezni. Egyelőre már az is óriási lépés, ha elkezded keresni azokat a helyeket, ahol emberekkel találkozol (szakkör, sport), a többit meg ráérsz szép lassan kiépíteni.

Tudom, nem voltam nagy segítség. Sok sikert!

17/L