Mit csináljak? Már nagyon unom!

El se tudom mondani , hogy mennyire utálom!!! Na annyit rólam , hogy egy olyan személyiség vagyok, aki szereti ha valaki van mellette ( nem talpnyalóra gondolok) , és kb már volt két olyan barátnőm , aki önbizalomhiányos volt. Olyan vagyok , hogy akinek tudok segítek , hát segítettem :\ kár volt :\ Mind a ketten vagyis szerre egyiknél sikerült , de utána túl nagy képe lett , így az osztály kiközösítette. A mostani "legjobb barátnőm " mellett pedig én érzem pincsinek magam . Nélkülem most egy nagy senki lenne !!!! Úgy voltunk , hogy elmentünk táborba s ott is olyan volt mintha én lettem volna az alárendeltje :\ Ő lett a figyelem középpontjában . Így ment ez két táboron keresztül. Már nagyon unom a suliba is néha néha olyan mintha le se szarna pedig eddig én voltam felette. Úgy alábbment az önbizalmam hogy csak na! De tényleg :\ Viszonylag nagy melleim vannak , ezért csúfoltak is de az már elmúlt , viszont ha társaságba kerülök mindig az az érzés jön elő hogy megint kizárnak s ilyesmik :\ Nagyon rossz érzés , olyan mintha az életem fordult volna fel a barátnőm miatt. Eddig mindenki szeretett , mindenki ismert ez volt nekem az igazi élet mert szeretem ha a figyelem középpontjában lehetek , de most minden más :\ visszahúzódtam s a barátnőmé minden dícsőség főleg az amit miattam ért el , mert ha nem segítenék neki akkor seholse lenne , sőt nélkülem szart se ér. Mit csináljak hogy visszanyerjem az őnbizalmam? :( Vagy mit csináljak a barátnőmmel? 16/l