Ez nagy "traumának" számít, vagy csak én fújom föl a dolgot?

Sziasztok, 14 éves fiú vagyok, és épp 8-ik osztályba járok. Már 8 éve vagyok ebben az iskolában amiben vagyok, és egyszerűen nem tudom feldolgozni, hogy 8 éven keresztül hetente 4-5-ször lelkileg belém gázolnak. Szóval nekem van egy barát szerűségem, akivel osztályban csak mi ketten szoktunk rendszeresen számítógépezni otthon. De néha úgy érzem, hogy az osztálytársaim mindent megtesznek azért, hogy megfosszanak a barátok által nyújtott örömöktől, hiszen egyszerűen csak odajönnek az osztály nagymenői (lányok, fiúk), és elkezdenek vele beszélgetni. Én meg ott csöndbe ülök, mert ugye hiába szólalok meg, úgy is csak megaláznám saját magam, és még meg se hallgatnának. De amikor meg ketten beszélgetünk játékokról, meg más programokról, akkor nekiállt képeket vágni (vicsorított, mert az alpha hímek is ezt csinálják), amikor megszólaltam. Az egyetlen barátom. Akivel rendszeresen játszottam hétvégente. Ezt elnéztem, mert végül is megértette amit mondtam, és értelmeset válaszolt vissza. Utána jött a hétvége, örültem, hiszen játszhattam a haverommal, és itt jobb is volt, mert játszottam közbe vele, és izgalmasabb volt, meg minden, de amikor hívtam, nem vette föl, de láttam hogy játszik azzal a játékkal amivel szoktunk, és miután leraktam, mivel nem vette föl, elfoglaltba rakta magát (elfoglalt:nem látja, amikor hívják). Ezért most csak annyiról szól az életem, hogy bemegyek az iskolába, egész nap az osztályom jókedvűségét figyelem. Ezért beregisztráltam egy böngészős játékba, ahol egy céhbe be is fogadtak, jó fejek voltak a tagok, 1 hónap után már rendszeresen beszélgettem velük. Erre kilépett 2 tag, mert ebbe a klánba sok fölösleges tag van, aki meg se szólal. Megpróbáltuk feldolgozni, hogy egy jól ismert barátunkat kitéptek az életünkből, mert tudtuk, hogy ott vagyunk egymásnak...stb rá pár héttel ritkábban jelentkeztek be a tagok, és már én sem tudtam kivel beszélgetni, szinte egyedül maradtam. 2 hónappal a csatlakozásom óta kijelentkezett még egy tag, akivel rendszeresen beszélgettünk. Most itt van a téli szünet, nemsokára hétfő, itt az iskola idő, és szünetbe senkivel nem teremtettem kapcsolatot, mert a klánba senki se beszél már velem, az osztálytársam meg nem veszi föl, mert mással játszik. Egyedül vagyok ,barátok nélkül...