Felszínes ember lennék, ha külsejük alapján is megítélem az embereket (sajnos ösztönösen)?
Korábban néha ismerkedtem, chatelgettem arctalan emberekkel. Egész jól elbeszélgettem sokukkal, sőt, kifejezetten remekül szót értettünk és nagyon szimpatikusak voltak. Volt, hogy több száz levélváltás után megkértem, küldjünk egymásnak képet. És amikor megláttam, hogy néznek ki, hirtelen alábbhagyott minden érdeklődésem...sajnos ha nem volt szimpatikus külsőre, hiába az addig folytatott nagyon egyező hullámhosszú beszélgetés, nem voltam képes hosszútávon fenntartani az érdeklődésemet az ismerkedés felé.
Felszínes ember lennék vagy alapvetően ilyen az ember?
Tudnék ezen javítani?
Valamilyen szinten igen. Az ember értéke nem csak a külsejében van. Ha valakivel több száz levélváltás alatt jól kijössz, mit számít az, hogy hogyan néz ki? Ha nem párkapcsolati céllal levelezel vele, akkor a külső másodlagos. ( azért írom csak erre, mert párkapcsolatnál azért nem baj, ha az ember azt is megnézi, hogy kivel kezd ki). Én képtelen lennék valakivel csak azért megszakítani egy jól működő levelezést, barátságot ismeretséget, mert szembesülök azzal, hogy nem pont olyan mint amilyennek elképzeltem.
Változtatni ezen esetleg úgy tudsz, ha abból a szempontból közelíted meg a másik felet, hogy mennyire értékes számodra maga az ember, az az ember, akit megismertél, és a külsőt másodlagos helyre teszed. 25N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!