Miert nem hajlando (ak) megerteni, hogy en is csak egy ember vagyok, es nem pszichologus?

Van ket baratnom, egyik mondjuk legyen A (Anna), masik pedig B (Bea), nagyjabol hasonlo problemakkal.

A egyetemista, nincs sok penze, es baratai sem, csak par csaj, aki elviseli. O sem igazan van oda ertuk, allandoan szidja oket, de "kivel massal legyen". Ha ezek a lanyok bulizni mennek, akkor A vagy azon panaszkodik, hogy nem hivtak, vagy azon, hogy neki erre nincs penze/dolgozik. Rajtam kivul meg egy kozelebbi baratnoje van, de amikor annak a lanynak jol sikerul valami, akkor A hozzaadja a dologhoz, hogy orul a csaj sikerenek, de neki sosem lesz ilyen jo.

Lenyegeben minden dolgot negativra hoz ki, hogy neki sosem lesz penze, vagy baratja, vagy jo munkaja, az o elete egy nagy szar, utal dolgozni, utal suliba jarni.

B mar utolso feleveben van, nincsenek orai, csak a szakdolgozataval/allamvizsgajaval foglalkozik. Otthon lakik, es jelenleg munkat keres (szeptember ota), amiben nem jar tul sok sikerrel. A hosszabb kapcsolatanak januarban lett vege, azota tole is hallgatom, hogy sosem lesz baratja stb stb. Persze szar az elete, meg vakvaganyon van emiatt, meg mert nincs munkaja.

En eddig elhallgattam oket, de most mar kezd sok lenni a napi hiszti mindket feltol, es nem birom elviseli, nem erre szeretnem forditani az energiaim. Imadom oket, de egyszerre, es honapok ota ezeket hallgatni nekem ez mar sok. Eppen ebbol a celbol kuldtem el mindkettot az iskolapszichologushoz, ami raadasul ingyenes is (mert nyilvan A-nak egybol a penz volt a kifogas), de derrogal nekik segitseget kerni. Szerintem pedig, ha ekkora szardarabnak erzik magukat, ez mar boven nem az en hataskorom, en csak egy atlagos ember vagyok, akinek neha elege van a 0-24beli "rosszkedvemvan" es "utalokmindenkit" vilagvege-hangulatbol, es szeretnem visszakapni a barataim. Hogyan vegyem ra oket, hogy megemeljek a segguket es kerjenek segitseget ?