Ti is hallottátok már azt ha egy barátság tovább tart 7 évnél akkor az egy életre szól?

Én sem értek egyet előzőkhöz hasonlóan. Sokáig legjobb barátok voltunk de aztán elváltak útjaink.

Viszont soha nem haragudtunk meg egymásra, sosem játszottuk az agyunk, sosem meséltünk a családi hátterünkről, sosem irigykedtünk a másik barátnőjére, szóval ez a kicsinyes lelkizős dedózás teljesen kimaradt nálunk.

Mai napig jól eltudnék beszélgetni egymással csak ritkán találkozunk. Szóval végül is barátok vagyunk, mert nem bomlott fel a barátság, de mindkettőnknek megvan a maga dolga.

Talán majd ha nyugdíjaznak minden nap sakkozni fogunk a parkba.

Én házassággal kapcsolatban hallottam hasonlót: hogy amelyik házasság túléli a 7 évet, az már valószínűleg (!) megmarad. De ez egy nagyon régi mondás, manapság sokan válnak 50 körül, ezért már nem feltétlenül igaz. Abból a szempontból meg igaz lehet, hogy a házasság első éveiben vannak az olyan "problémák", hogy

- lakva ismeri meg az ember a másikat (feltételezve, hogy régen házasság előtt nem költöztek össze)

- gyereket vállalnak és "belerázódnak" a kisgyerekes életbe

- átalakul-e a szerelem szeretetté vagy üresség marad a helyén

- ennyi idő alatt biztos lesz egy "rossz korszak" a házasságban

- hogy jönnek ki egymás szüleivel, főleg, amikor azok az élet különböző területein kért vagy kéretlen tanácsokkal szolgálnak

- letelepszenek valahol és állandósul valamifajta életvitel

Ha ezt mind-mind átvészelik, akkor már valószínűleg az "üres fészek" szindróma a következő nagy megpróbáltatás (meg persze a félrelépés, de ez régen sokkal kevesebbszer vezetett váláshoz)

Én is ezt házassággal kapcsolatban hallottam, de ha jól emlékszem inkább úgy, hogy 7 évente gyakoriak a szétválások.

Csak barátságról tudok nyilatkozni saját tapasztalattal, és én is csak meg tudom erősíteni, hogy hülyeség.