Miért nem hívnak sehova? Mit tegyek a magány ellen?

Én is ilyen helyzetben vagyok, egy igaz barátom van, több embernek nincs szüksége rám valamiért.

21/f

Megertelek, mert en sem ereztem volna jol magam meg 22 eves koromban sem, ha kivülem mindenkinek az ivas lett volna a szorakozas.

Sztem az lehet a baj, h aki "maganyosnak" erzi magat, arrol sugarzik, h "maganyos vagyok amitöl rosszul erzem magam", es ugyan ki akar ilyen baratot, tarsasagot? Abbol kiindulva, h vajon Te milyent szeretnel? Hiaba erölteted, h jofej probalsz lenni, ilyesmi messziröl latszik, h eröltetett, mert nem termeszetes. Tehat majdnem mokuskerek... de megsem. Sztem a megoldas, h legy termeszetes! Fogadd el, h mas vagy, mint a környezeted, es ne gondolkodj meg agyalj meg vadold magad (mert ez meglatszik rajtad), hanem keress olyan tevekenyseget, amitöl jol erzed magad, egyszerüne kösd le (agyalas helyett) ilyesmivel a figyelmedet, lehetöleg ahol emellett masokkal is alkalmad nyilik ismerkedni. Ne utasits el a szobatasaidat se, de ne eröltesd, hanem azokat a dolgokat keresd, amitöl jol erzed magad. Majd ök is elfogadnak igy, es mindenkinek jo lesz.

Nem kezdeményezel, és emiatt elkönyveltek otthonülőnek. A kedvesség kb. annyi hogy nem vagy szociálisan összeférhetetlen. Nem tudom mit takar a próbálok "jófej lenni", de ha nincs közös téma, közös program, akkor kívülálló leszel.

tök egyszerű a recept, odamény hozzá kedd este, hogy te Manci/Dorci/Dezső/Gazsi nincs kedved meginni valamit holnap az agyzsibbasztó matek után? Tudok egy jónak tűnő kocsmát amit a felsőbbévesek ajánlottak, gondolotam letesztelhetnénk.

Vagy ha erre nincs pénz, akkor vegyél egy popcornt (behejettesíthető: egy üveg bort meg kólát) és kérdezd meg őket van-e kedvük filemt nézni.

Vagy szaktársakkal tanuljatok eggyüt, közös vacsorafőzéssel egybekötve. Nálunk legalább mindig iszonyatgos vizsgadrukk-hupákolások voltak a Tvszobában meg a konyhákban, általában a ZH nehézségével egynes arányú junkfood és édesség (és/vagy szesz) elfogyasztása mellett.

Ez egyrészt jó biznisz is, mert több emberre olcsóbb főzni, bedobtok kopnyánként 150-200 forintot, és már simán megvan a paprikáskrumpli/spagetti/almakompót/csontleves.

Másrészt meg teammunkában egy csomó féle lecke elkészítése könnyebb. A tanulás is, hiszen ha két-három ember szétdobja a tételeket, és kikérdezik egymást a kidolgozott vázlatból, akkor negyedannyi idő alatt megvan a cucc.

És ennyi.

Vagy ami még jó lehet, hogy megkeresed, hogy ki az aki hozzád hasonló emberke arrafelé. Pl. az aránylag kedves kívülállókat nézdmeg az adott szinten, szakon, szakirányon... és szervezz velük programot.

#3-as ez így nagyon jónak és egyszerűnek tűnik, de nem feltétlen működik. Épp az a problémája, hogy senki nem akar tőle semmit. Attól, hogy ő kezdeményez valami programot még a másik fél nem biztos, hogy belemegy (valamilyen oknál fogva). Vagy ha mégis belemegy azt nem olyan nagy kedvvel mint más barátjával.

Ugyan ezt átéltem én is és még mindig nem találtam megfelelő embereket.

Amikor valakit hívtam valahova akkor vagy mély kussolás lett az eredménye, vagy rászánták magukat aztán teljesen kedvtelenül csinálták végig. Volt aki csak szimplán mindig talált valami kifogást, de persze mellette azt hajtogatta, hogy "pedig szívesen mennék".

Marha jó érzés ám 200 ember között magányosnak lenni...

Ismerős.

Bár nekem vannak azért haverok, 1-2 rendszeresen megkeres, én is őt. de a legtöbb olyan hogy ha nem keresem akkor felém se néz hónapokig.

De bárhol ezt vettem észre a korombelieknél, próbálok nyitni, beszélgetni, de egy idő után mintha ott se lennék. Kialakulnak az idegen közegben is a társaságok, én meg tök egyedül maradok. De ha teljesen ismeretlen csapat áll össze, akkor is előbb kezdenek el beszélgetni mással mint velem.

Nem tudom mi a megoldás, mert azt érzem én próbálok nyitni, de egyre inkább elutasítást kapok, szóval manapság úgy vagyok, ha nem muszáj, akkor nem kerülök kontaktusba emberekkel.

"Mindenkivel olyan felszínes kapcsolataim vannak. "

Az embereknek egymással is felszínes kapcsolataik vannak.

Lehet, h te is olyan zárkózottabb, álmodozósabb ember vagy.

Az emberek többsége felszínes, nem alkalmas és nem is vevő mélyebb kapcsolatra.

Az a kérdés, h mit szeretnél, igaz barátokat, vagy haverokat, akikkel el lehet menni inni vagy bulizni.

Ha csak haverokat, akkor át kell alakulni laza szórakoztató bohóccá. Bár ha nem ilyen vagy belül, akkor csak meg fogod játszani magad, és akkor sem leszel boldog.

Ha barátokat szeretnél, akkor meg sokat kell keresgélned, a nők között amúgy is nagyon ritka a barátság, de Magyarországon egyébként sem láttam túl sok barátságot, ahogy írtam, az átlag magyar nem alkalmas barátságra és nem is nyitott rá.

"#3-as ez így nagyon jónak és egyszerűnek tűnik, de nem feltétlen működik."

Ez így biztos, hogy nem működik, persze elméletben nagyon jól hangzik, de teljesen életszerűtlen és használhatatlan tanács.

"#3-as ez így nagyon jónak és egyszerűnek tűnik, de nem feltétlen működik. Épp az a problémája, hogy senki nem akar tőle semmit. Attól, hogy ő kezdeményez valami programot még a másik fél nem biztos, hogy belemegy (valamilyen oknál fogva). Vagy ha mégis belemegy azt nem olyan nagy kedvvel mint más barátjával. "

Erre az eshetőségre írtam az utolsó mondatokat. Ha a meglévő ismeretségek nem jók, akkor kopogtass máshol. Keresd meg azokat, akik szintén egyedül vannak, akár a szinten, akár a szakon. Ugyanúgy mint a szerelemben, a bartáságban sem szabad abbahagyni a keresést ha a másik fél kikosaraz. Tutibiztos van másik magyányos ember a környezetedben, csak meg kell adni az esélyt.