Ilyen nevezi magát barátnak?

Nem hiszem, hogy az sajnáltatna magát akinek egyik szülője elhalálozik, mert az tényleg tragédia.

De hogy ő utána annak a barátjának nem viszonozta a támogatás aki végig mellette állt a bajban, oltári nagy bunkóság!

Ezért kell jól meggondolni kit választ az ember barátnak. Nem véletlen, hogy a kutyát nevezik az ember legjobb barátjának, mert ő akkor is imádja és szereti a gazdáját, ha még sanyarú is a sorsa mellette.

A két dolognak súlya van. Nyilván, ha valaki az élők sorából távozik, az visszafordíthatatlan. Ha valaki elválik a másiktól, az is veszteség, de mégis életben van. Gondold ezt át te is. Van, aki sosem tudja megemészteni azt, hogy meghalt az egyik legfontosabb ember az életében. Ilyenkor egy válás a halálhoz képest semmiségnek látszik. Ha nem tudja megemészteni, és így látja, attól még nem rossz barát, csak lelki sérült. És más a kettő.

Ha pedig belegondolsz a kiírt kérdésed sem valami kedves.

Ez a kérdés összetettebb mint elsőre sokan gondolnák. Mert a két kérdés nem azonos fajsúlyú? Ki nem sz'rja le? Egy barátnak az a dolga, hogy az embert támogassa ha ő szarul érzi magát. Ha én támogattam őt mikor az ő egyik szülője maghalt. Akkor ő támogasson engem pl mikor "letört a körmöm" mert lehet én azt élem meg tragédiaként. És nem kommentálom, hogy: "Ugyan már hol van ez az én szülőm halálhoz?"

Ennyire egyszerű a dolog, ha az egyik ki áll a bajban a másik mellett. Akkor azt a másik viszonozza, de ne ő akarja eldönteni, hogy mi a baj és mi nem. Mert az nem igaz barát, csak egy haszon leső. Mert én alapból akkor is vigasztalom a barátom ha csak szimplán valamiért rossz kedve van, és ok sem kell hozzá.