Őszintén: Igaz az, hogy "kétféle ember létezik, az egyiknek véleménye van, a másiknak barátai"? Tényleg helytelen megmondani, amit gondolunk, őszintének lenni? Tényleg nem szeretik ezt az emberek?

Hogy tovább árnyaljam a képet: Van, aki akármilyen pőrén szembeállít az igazsággal, mégis felnézel rá, és van, akitől bunkóságnak veszed ugyanazt.

Akit igaz barátomnak mondok, attól őszinte véleményt várok, még akkor is ha nem éppen pozitív. Azért vagyunk barátok, mert adok a véleményére, bízom benne, tudom hogy nem csap be azzal, hogy akár csak kegyesen is , de hazudik. Mindenesetre a tálalás módján sok múlik. Ha valaki nagyon nyersen fogalmaz és tapintatlan az bántó tud lenni és valószínű nem lesz tőle túl népszerű. (nyilván nem leszünk/vagyunk barátok, mert a modora alapból nem szimpatikus) Én is ismerek ilyen embert és sokszor nem az a bántó a véleményében amit mond, hanem az ahogy.

részemről jobb a fájdalmas igazság mint a kegyes hazugság. engem 7 hónapig tartott valaki tévhitbe és csak annyit ért el vele hogy utána még nagyobb lett a fájdalmam.

Nem hiszem, hogy helytelen. Azonban ahhoz tudnod kell a különbséget az őszinteség és a sértegetés avagy kritizálás mellett. Egyébként meg igen, egy igazi barátság őszinteségen alapul. Én például mindig őszinte voltam a barátaimmal és ők még mindig megvannak nekem. Pont, hogy azért mert mindig őszinte voltam, még akkor is amikor éppen elszúrtam valamit, tudnak bennem igazán megbízni, hiszen sosem kell attól tartaniuk, hogy be fogom csapni őket.