Miert kerulnek el es furcsak velem a regi baratok akiket mar evek ota nem lattam?

Vagy csak nem akar veled barátkozni ennyi.

Ez még csak egy barát. Lehet, hogy gyökeresen megváltozott az élete azóta, hogy utoljára találkoztatok, már más embernek érzi magát, nem olyan már, mint annak idején. Sokan annyi év után csalódottságot éreznek, amikor meg kell tapasztalniuk, hogy mennyit változtak, eszükbe jut régi önmaguk. A régi vágyakból, elképzelésekből semmi nem maradt. Meg aztán külsőre is az idő előrehaladtával a többség negatív változáson megy keresztül. Rossz látni a másikon is az elmúlást. A régi felhőtlen, bolondos beszélgetésekre már képtelen az ember, munkáról, anyagiakról, családról beszélnek. Más az, ha az ember 30 évesen ismer meg új barátokat, vagy együtt "öregszenek" meg, mindig látják egymást az egykori iskolatársak. Ha évek múlva emberek újra találkoznak, az valamilyen szinten mindig sokkoló. Nem mindenki szereti ezt az érzést.

Lehet valóban az az oka is, hogy ő úgy látja te révbe értél: családod van, talán boldognak is látszódtál. Neki nincs senkije, talán anyagi gondja is van.. Ebben a helyzetében ő veled szemben alul marad. Ezekkel az egyszeri találkozásokkal az a baj, hogy van valaki, akit nem ismersz (már) és találkozol vele egy bizonyos állapotában (talán éppen dühös vagy beteg).. Szerencsés, ha a két ember éppen egy boldog pillanatában találkozik, akkor könnyebb kölcsönösen örülni egymásnak..