Hogyan barátkozzak az egyetemen? (bővebben lent)
Most kezdtem az egyetemet, héten már voltak is óráink, és próbáltam beszélgetni egy-egy emberrel vagy kisebb társasággal, ami sikerült is, ám szerintem a következő alkalommal ezek z emberek meg se ismernek, hogy mi már korábban beszélgettünk.
Nem értem miért megy másoknak olyan könnyen, nekem meg ilyen nehezen a barátkozás, amikor direkt nyitott vagyok, meg mosolygós, kedves, érdeklődöm mások felől, de nem nyaggatom őket....nem értem, miért akad meg az ismerkedés idegenekkel egy bizonyos szinten.
Egyszerűen ha eljutok egy minimális szintig, pl. beszédbe elegyedni felszínes dolgokról, mint a suli, akkor legközelebb se sikerül továbbjutni, mert a másikat mintha totál hidegen hagynám.
Én meg nem akarok tapadni, mint egy pióca, én azt szeretném, ha mások is hozzám hasonlóan nyitottak lennének felém, de ez valamiért mégsem történik meg.
Mit tudtok tanácsolni?
Ne aggódj, első héten ez még sokakkal így van. Meg még egy darabig. De aztán fokozatosan meg fogjátok ismerni egymást, mert egyre ismerősebbek lesznek az arcok hétről hétre az előadásokon, szemináriumokon. Aztán majd a zh-k, vizsgák idején a közös szenvedés jobban összehozza az embereket.
Amikor órára vártok, beszélgess sokat az emberekkel, és egy idő múlva már haverok lesztek. Vizsgaidőszakban segítsétek egymást... Mondjuk, sokszor ekkor is csak felszínes munkakapcsolatok alakulnak ki, sokan nekem nem is köszönnek már az ilyenek azóta.
Ahhoz, hogy több is kialakuljon, egyetemen kívüli programokon is igyekezz részt venni hasonló érdeklődésű szaktársaiddal. Ezek is idővel alakulnak ki... De igazából tényleg egyénfüggő ez, mert van, aki rögtön körülvesz magát emberekkel, van aki viszont csendes, halgatagabb. Van, aki elmegy gólyatáborba és rögtön 5335546 barátja lesz, bulizik, kocsmázik stb., van, aki nem. Te is próbáld ezeket, lazulj kicsit, nyiss az emberek felé, legyél kedves.
Sokat segít az is, ha koliban vagy, mert ott szobatársakkal is barátkozik az ember. Vannak kolibulik, koliprogramok, ez is összehozza az embereket. Mondjuk a koli az sokszor a tanulás rovására is mehet. Én ma már szándékosan nem is mennék koliba.
Hirtelen ennyi jutott eszembe. Ha kedves vagy, nyitsz a többiek felé, ne aggódj, megy majd magától! Első hétektől viszont ne várj csodát :)
"Ne aggódj, első héten ez még sokakkal így van. Meg még egy darabig. De aztán fokozatosan meg fogjátok ismerni egymást"
Ezzel de egyetértek, az egyik legjobb barátommal az első két hétben folyamatosan elmentünk egymás mellett. Láttuk néha a másikat az óráink körül ólálkodni, majd egyszer szóba elegyedtünk és kiderült, hogy csoporttársak vagyunk.
A létszám nagyon nagy volt, hetven ember feletti és sok óránk volt közösen egy másik kar elsőéveseivel.
Nekem is kellett vagy félév, hogy minden arcot megjegyezzek és lehet, hogy ciki de vannak olyanok akiknek jelenleg is csak a keresztnevét tudom.
Ha barátkozol, majd megtalálod azt a klikket amelyik befogad.
Elméleten kb 120-an leszünk, de gyakorlatokra öt csoportra leszünk osztva, tehát ott csak huszonvalahanyan.
Csak olyan rossz látni, hogy már csomó kis társaság gyűlt össze mostanra, akik mindig beszélgettek a szünetben, én meg mindig ott kínlódtam, hogy jaj most kihez menjek oda meg hogy kezdjem el a beszélgetést...
Oké, mondom, sikerült beszélni pár emberrel, de mindig az van, hogy csak egy fölösleges láncszem leszek.
Akikhez odamentem, nekik is mintha már mostanra kialakult volna, hogy kivel barátkozik, és kb. betolakodónak éreztem magam, mikor beszálltam a beszélgetésbe...
Ki szeretnék törni ebből a "pótkerék" szerepből, és jó lenne nekem is úgy ismerkedni, mint másoknak, hogy nem csak a sulis dolgokat tárgyaljuk meg, hanem mondjuk programokat is szervezhetnénk később.
De félő, hogy ha én nem kezdeményezek másoknál, akkor nemhogy programok nem lesznek, de még beszélgetni se fog hozzám odajönni senki...nekem kell mennem...
Semmelweisen kezdtem a gyógytornász szakot.:)
És Te?
Szia!
Én most kezdtem a második évet és nekem se lettek barátaim. Néhány ember van akivel szoktam beszélgetni és adunk egymásnak jegyzetet, könyvet stb.. Szóval ilyen felszínes munkakapcsolat alakult ki. Egyébként én úgy mentem egyetemre hogy 1 évet kihagytam, hogy egy OKJ-s tanfolyamot megcsináljak. Ezért az összes volt osztálytársam akikkel egy karon vagyok, azok egy évvel felettem járnak. Gyakorlatilag úgy mentem egyetemre hogy SENKIT nem ismertem a szakról. Mivel alapból nem vagyok kezdeményező ilyen területen, nem is nagyon törtem magam a barátságokért, ezért szerintem már ez is nagy teljesítmény hogy van egy fél tucat ember akivel tudok beszélgetni néha. Mi egyébként 100-an vagyunk a szakon, + 2 másik szakkal is vannak még közös óráink, szóval összesen 300-an vagyunk és elhiheted hogy milyen magányos vagyok néha előadásokon :D Meg gyakorlatokon is sokszor egyedül vagyok, mert nálunk ilyen 10 csoportot szoktak csinálni és nehéz azzal az 5-6 emberrel egy csoportba kerülni. Ráadásul annak az 5-6 embernek is vannak jobb barátaik, régi ismerőseik. Az évfolyam fele volt gólyatáborban ahol rengetegen összehaverkodtak + szerintem mindenkinek van ott legalább 1-1 ismerőse akit még a suliból ismert és rajtuk keresztül sok más embert megismert. Nálam ez sajnos nem játszott és gólyatáborban sem voltam, mert sem időm és sem pénzem nem volt rá. Amúgy egyetemen kívül vannak barátaim akikkel időnként találkozni kell és tartani folyamatosan a kapcsolatot és barátnőm is van. Ezenkívül van diákmunkám szinte folyamatosan, tehát nekem időm sem lenne barátokra már :S Nehéz szakon vagyok és az ösztöndíj miatt elég sokat is tanulok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!