Hogyan viszonyulnál egy olyan emberhez, akinek nagyon sok pénze van, de nem magára költi, hanem jótékonykodik és olyanokat támogat, akik rászorulnak, és meg is érdemlik?

Ha semmit sem költ magára, akkor nagyon sajnálnám. Hiába van pénze, nem boldog ember, mert saját maga képtelen megélni a pénz adta szabadságot és boldogságot. Ezt úgy akarja megvenni, hogy azzal áltatja magát, hogy ő JÓ, MERT csakis másokra gondol.

A tiszta altruizmus nagyon-nagyon ritka, és még az sem működik a végtelenségig. Az embernek KAPNIA is kell (nem csak pénzt, értéktárgyakat, de elsősorban szeretetet), ahhoz, hogy adni tudjon. Aki csak ad, de magára nem költ soha, mert nem mer, vagy mert nem akar, vagy mert nem teszi boldoggá, azzal mindig baj van. Annak a fejébe azt verték vele (főleg anyuka), hogy neki mindenáron és önmaga ellenére, önmaga érdekei és élete, jóléte ellenére is adnia KELL.

Márpedig ez beteg dolog, és nemcsak hogy nem a hosszú és boldog élet titka, hanem a szegéynséghez és a nyomorhoz vezető úté is.

Annak a szemszégéből nézve, aki nyomorog és támogatják, bizonyára jó. De ahogy a Biblia okosan írja: "ne halat adj neki - tanítsd meg halászni".