A volt barátnőmmel nagyon régóta barátok voltunk. Mindig mindent együtt csináltunk, mindenhova együtt mentünk, stb. és azt vettem észre egy idő után, hogy mindig én kezdeményezek. (többi lent. (? ) )

Mindenbe én kezdeményeztem: pl. én hívtam át mindig, vagy ha nem jött (mert messze laktunk egymástól, és gondolom lusta volt) én mentem, mindig én ötletem volt az itt-ott alvás, akkor is csak én aludtam ott (és egyszer úgy volt hogy ő itt alszik nálunk és telt múlt az idő egyszer csak rám ír hogy "bocsi nem tudok át menni mert anyával sütit sütünk, meg amúgy sincs kedvem, de ne sértődj megˇ") és azt vettem észre így 6-7 év után hogy nem MI vagyok hanem csak ÉN... én ápoltam a barátságunkat. Meg egyszer kipróbáltam, hogy nem keresem.. és.. hát le sem szart. szóval ha én nem keresem, akkor levegő vagyok neki.. meg a kisebb össze veszéseknél MINDIG én kezdeményeztem a kibékülést.. és ebből elegem lett.. (meg most is kicsit összevesztünk és egész nyáron nem beszéltünk) Nos.. részemről a barátságunknak vége.. de közbe meg volt amikor nagyon jó volt amikor együtt voltunk.. (fesztivál, stb..) MIT TEGYEK? SEGÍTSETEK!!! <3