Nekem miért nem mondja, hogy szeret?
A legjobb barátnőmről van szó.
Két éve ismerjük egymást, és egy éve a legjobb barátnőmnek tartom, úgy szeretem, mint még soha egyik barátnőmet sem. Úgy érzem, megtaláltam a másik felem, együtt dolgozunk és jól megértjük ott is egymást, illetve természetesen a privát életben is.
Sok időt töltünk együtt, ha baj van, engem hív, minden nap beszélünk, akkor is, ha a munkahelyen találkoztunk és akkor is, ha nem.
De valamiért az érzéseket nem mutatja ki felém, furcsa, nem értem, hogy miért. Először arra gondoltam, hogy ő nem ilyen "érzelemkimutatós", de rájöttem, hogy ez nem igaz, mert például egy ismerősét, aki nem is közeli számára simán átölelt, mikor találkoztak, engem meg például sosem, ha mégis, azt is olyan furán, vonakodva, mintha zavarba lenne tőle.
Összesen 2x volt ilyen, de ha küldök neki egy szép idézetet a barátságról vagy csak épp melankólikus hangulatomban vagyok és mondom neki, hogy olyan jó, hogy van nekem és segít, akkor is csak :* jelet ír vagy azt mondja, hogy "mee too", mintha nem tudná kimondani, hogy neki is ugyanígy.
Nem értem miért lehet ez, hogy velem ilyen, másokkal, akik pedig a mindennapjaiban sokkal kevésbé vesznek részt pedig sokkal könnyebben engedi el magát, könnyebben "ad".
Szerintetek?
Igen, persze...
Ahh, értelmes válaszokat várnék, ha esetleg jár valaki erre. Köszi :)
Nem akarom az Ördögöt a falra festeni, de nekem legelső látásra azonnal az jött le, hogy ő csak egy "Mentsvár"-ként gondol Rád: akkor vagy fontos neki Igazán, amikor szüksége van Rád.
Az ilyen ember nem Igaz Barát, hanem Érdek Ember. Jóllehet meghalna Nélküled, ha nem segítenél Rajta, mindazonáltal valóban nem tartja szem előtt az érzéseidet, Téged sem, szimplán csak "vagy neki", nem szentel elég időt, figyelmet rád, és noha nem hálából barátkoznak egymással az emberek, ha ez így megy tovább, nem igazán fogod megkapni Tőle ugyanazt az odafigyelést, amit Te adsz neki - pedig szükséged van rá, ha a legjobb barátnődnek gondolod Őt...
4-es, köszönöm a választ.
Lehet, hogy van benne valami, amit írtál, bár bízom benne, hogy nem. Alapvetően számíthatok rá, ha bármikor is szükségem van a segítségére, mind tettekben, mind abban, hogy időt szentel rám, meghallgat. Tényleg csak azt nem értem, hogy ha velem tölti a legtöbb időt, én jutok elsőként az eszébe akár jó, akár rossz dolgokról van szó (tehát nem csak akkor, ha segítség kell), akkor velem miért ilyen, ha látszólag másokkal nem.
Nem értem.
Lehet ő is azt hiszi hogy leszbikus vagy és vonzódsz hozzá :D Komolyan mondom. És nem tud mit kezdeni ezzel a sok "nyálas" szöveggel, meg a vonzódásoddal.
Másrészt attól hogy valaki nem nyáladzik veled órákat hogy "így szeretlek úgy szeretlek" attól még lehet igazi barát. De ilyen célokra inkább pasizz be, és akkor lesz kinek mondani.
Előfordulhat azonban az is, hogy mindennek sokkalta Pozitívabb háttere van, mint azt gondolnád =-)
Előfordulhat az is, hogy mindenki mással csak "trécsel", és egyszerű, együgyű barátként gondol rájuk, Veled azonban azért ennyire tartózkodó, mert Veled sokkalta komolyabb dolgokról képes beszélgetni, olyan dolgokról, amiket másokkal képtelen megvitatni.
Persze ennek is van egy hatalmas hátránya, ha nem tud Veled felengedni, az nem jó, nem muszáj mindig világot megváltó dolgokról beszélgetnie veled, muszáj volna egy kicsit éreztetnie Veled is azt, amit a többiekkel, függetlenül attól, hogy a többiekkel való társalgása csak olyan "gőz kiengedés". Ezt is Veled kellene megoldja, ha valóban ennyire fontos vagy Neki.
Ahh, ki mondta, hogy állandóan ez van??
Komolyan, ezen az oldalon már nem is lehet kérdést feltenni anélkül, hogy ne szapulják az embert.
Hat éve párkapcsolatban élek, szeretem, imádom a párom, hogy jön ez ide?!
Nincs is kedvem magyarázkodni, mert semmi értelme, úgyis ki lesz forgatva, amit írok. :(
Eyrond, köszi. És szerinted én mit tudnék tenni ebben a helyzetben? Ha tényleg lehet, hogy így van, ahogy írod, akkor nekem mit kéne csinálnom, hogy esetleg változzon a helyzet?
Gondoltam már arra egyébként, hogy félti a barátságunkat és ezért "nem adja könnyen magát". Nem tudom.
Félti a barátságotokat és nem adja könnyen magát? Mert ugyan mitől fél? =-) Hogy ha igazán önmaga lesz melletted, akkor eltaszít magától? A barátok éppen azért barátok, mert találnak egymásban közös pontot =-) Egy ember (egy barát) elfogadja a másikat, a barátját olyannak, amilyen. Szerintem, ha kiderülne a csajról, hogy egy iszonyatos kretén, vagy megtudnál róla esetleg valami mást, nem változtatna a tényeken, ugyanígy szeretnéd Őt barátként, mint eddig =-) Úgyhogy nincs mitől félnie.
Figyelj, én azt tudom Neked ajánlani, hogy várj egy kicsit. Célzottabban figyeld meg őt az elkövetkezendő hetek, esetleg két hónap alkalmával, és ha - sajnos - nem látsz változást, akkor ülj le Vele, és mondj el Neki mindent.
Mondd el Neki, hogy Neked szükséged van arra a szeretetre, amit Te adsz Neki, s épp azért van szükséged rá, mert bizony nem érzed ugyanezt az irányodba.
Ha ne adj' Isten rosszul reagálna a dolgokra, mármint visszafordíthatatlanul rosszra, akkor hatalmasat csalódnál Benne, de szerintem erre ne nem fog sor kerülni.
Egyébiránt úgy gondolom, ha csak ez az egyetlen problémád, hogy nem mutatja ki a szeretetét, nem igazán kellene agyalni ezen. Persze, oké, sok minden felmerülhet, de az Én írásaimra rácáfol mindaz, amit Te írtál: hogy valóban Igaz Barátként viselkedik.
De ha Téged tényleg nagyon aggaszt ez a szeretet-hiány kimutatás, mondd el Neki nyugodtan, hogy nagyon "egyedül" érzed magad Mellette, mert nem érzed Tőle azt, hogy fontos volnál Neki.
Ha valóban az Igaz Barátod, meg fogja érteni... és nem lesz baj =-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!