Hogy kezeljem új barátságban, hogy ellenségem a barátja?

Erre nem is gondoltam, nem hiszem, hogy ez lehet. Azt hiszem a "barátnőm" kereste fel a lányt egy közös hobbi miatt. A lányról nem a tipikus "ribi" kép van meg a legtöbb emberben, sokan kedvelik. Bár a lány túl van egy elég hirtelen esküvőn és váláson külföldi fiúval, nem sokkal a párommal való incselkedés után. Olyan szomorú vagyok.

A párom korrepetálásra járt a lányhoz, mi pár éve voltunk akkor együtt. Aztán munkaidőben is sms-ek hada lepte el (kerestem egy címet a telefonjában és mást találtam, aztán már célzottan sms-eket kerestem). Aztán a lány hobbijával kapcsolatos könyvekkel állított haza. Ritkábban találkoztunk, gondolom vele gyakrabban. Ezt leszámítva minden rendben volt. Kivártam, nem csináltam balhét, nem mondott ő sem semmit. Egész addig, míg egy rokonom felhívott egy rendezvényről, ahol együtt jelentek meg. Jött a barátok vagyunk szöveggel, de a üzenetekben Kedvesnek és Édesnek szólította a lány. Én idegbeteg lettem, ő kisimult, szakítani nem akart. Aztán elmentünk egy rég befizetett nyaralásra s mire hazajöttünk a lány külföldre utazott, pontot téve az ügy végére. Mindig mondta a párom, hogy nincs köztük semmi, egyszer, kissé ittasan annyi mondott, hogy sajnálja, nagyon hülye volt. De bealudt, másnap meg tagadta. A lány családjának sem köszön (én sem). Jah, persze kisvárosban lakunk. Most, évek múltán is kavarog a gyomrom...

Igen, elég hamar rá lehet jönni :) :( Neeem, abba nem is bocsátkoznék, hogy fenntartsam a látszat barátságot, ha már tényleg látszat. Mondjam meg neki, hogy váltson hobbit, ha barátnőként meg akart tartani?? :D ;(