Miért érzünk így én és egy barátnőm?

Én és a legjobb barátnőm, már évek óta jóban vagyunk pár fiúval az osztályból, és igazából már a legjobb barátaink lettek, hozzájuk is mehetünk elmondani bármi bajunk van, és ők is ugyan így bíznak bennünk, meg nagyon jókat hülyülünk velük, mindig hívnak mindenhová magukkal, hogy menjünk mi is, és nekünk olyan jó érzés hogy ennyire fontosak vagyunk nekik. De volt már rá példa, hogy mikor táborba is voltunk, akkor elkezdtek kissé hanyagolni minket, és idegen csajokkal kezdtek ismerkedni, és akkor beszéltük a barátnőmmel, hogy nem akarunk megtiltani nekik semmit, csináljanak amit akarnak, de nagyon rossz érzés volt ez, olyan mintha szerelmesek lettünk volna beléjük, de igazából nem, csak azt szerettük volna, ha mindig mellettünk vannak, közel hozzánk, és velünk hülyülnek, mert annyira boldoggá tettek vele. És nem értettük miért érzünk így, létezik talán hogy ez is valamiféle kötődés?! :o Vajon ők is így éreznek? Mert valamiért, nem akartuk elengedni őket a szívünkből, mert olyan érzés volt mintha lecseréltek volna, kicsit ilyen féltékenység féle. Viszont ha mi mentünk más fiúkhoz, akkor már jöttek értünk, és megint hivtak magukkal. :(