Harminc felett hogy lehet barátokat találni, esetleg baráti társaság tagja lenni, ha eddig nem voltak barátaim, már talán reménytelennek tűnik?
Az ember ahogy egyre idősebb lesz, átalakul a baráti köre, talán a huszas évek vége az az időszak, amikor annak is kevesebb barátja lesz, akinek addig volt több is...
Család, munka, házasság, aki pedig még nem házasodott meg, "ott marad egyedül", mivel a házasságot kötöttek már más házaspárokkal barátkoznak.
Ha meg pl. olyan helyre megy az ember ahol azt gyanítja: ismerkedni lehet, akkor is csalódi, pkéldául tánciskolába, mert vagy összeszokott társaság van, másik lehetőség hogy eleve párok jönnek akik egymással táncolnak és a köszönéen kívül más kommunikáció nem igazán van...
Faluban ez (barátokat találni) lehet hogy könnyebb, de városban - ahol a panelházban a szomszédjukat sem ismerik jóformán az emberek - nem igazán.
Attól hogy házas az ember, nem dobja el a barátait.
Mozdulj ki. Mindegy hova csak menj és találsz
27 vagyok, egyetemről egyik barátnőm se házas, nincs gyerekük, hasonló a karrierünk, hasonló az értékrendünk. Ma már a munkatársaim közül is vannak igazán jó barátaim, így az én barátaim száma egyre több.:) Sőt, ha van párod, az ő barátai és a tieid összeadódnak:)
Tanácsaim: munkahely, tanfolyamok, utazás során simán lehet új ismeretségeket kötni. Az egyik legjobb barátnőmet 3 éve ismertem meg fitneszen.:) És legyél te az első, aki köszön a szomszédjának! Én Bp-en élek, és tudok barátságokat kötni.:) Bp pedig nem falu, ugye?:)))
Szerintem rosszul választottál, ha az állítólagos barátaid most már csak más házaspárokkal barátkoznak, téged pedig elhanyagolnak, mert akkor sose kellettél nekik igazán...
Egyik válaszoló kérdezte a nemet: férfi vagyok.
Tényleg nem kellettem soha a "barátaimnak", általában csak akkor, ha kellett a segítségem valamiben. Időnként azért úgy nézett ki mintha önzetlen lett volna a kapcsolat, végülis ez csak haverság volt.
Tudom ez emberektől is függ, kinek mennyire sikerül, zárkózott vagyok meglehetősen.
Sajnos - mint ahogy kérdésemben írtam - ha próbálok is valamit, akkor is azt tapasztalom, hogy az emberekből kiveszett az érdeklődés, mindenki vagy elvan a kis világában, vagy már eleve ismerősökkel jön, vagy tán nem is igényli, hiszen ott a fészbúúúúúk és "ott mindent meg lehet beszélni".
Biztos lesz majd olyan válaszoló aki megírja hogy mekkora lúzer lehetek, mert mit csináltam harminc évig hogy nincsenek barátaim.
32F hasonló cipőben járok, gimiben még volt egy 30 fős bandánk ez egyetem alatt 5 re zsugorodott + 15 új közeli barátra a szakomon.
Jött a nagybetűs élet, az 5-ből 0 lett, az új bandából pedig 1 év alatt 3, további egy év és ZÉRÓ!
Sokan külföldre mentek, munkahelyek szerte az országban, már akinek lett, a hétvégét inkább gyerekekkel töltik, minthogy 1 napot utazgassanak pár óráért. Mindenki így van ezzel...
"Faluban ez (barátokat találni) lehet hogy könnyebb, de városban "---ez remélem csak a vicc kategória volt!
Hol könnyebb hasonló érdeklődésű emberbe botlani 500fős kis falucskában, ahol van 1 db kocsma és semmi más, a lakosok 70%-a nyugdíjas VS városban, ahol laknak minimum 10 000-en???
Szépen becsengetsz a szomszédaidhoz, viszel egy kis pálinkát és bemutatod magad, mint új lakó :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!