Meleg vagyok, kinek milyen volt amikor erre rájött?

Nekem soha nem okozott gondot önmagam elfogadása.

Már olyan 14-15 évesen is tudtam,tisztában voltam vele,de nem igazán foglalkoztatott még kifejezetten ekkor a szexualitás.Néha-néha elgondolkodtam rajta,de későn érő voltam,nem érdekelt még annyira a téma.

Olyan 19 lehettem mikor elkezdtem komolyabban érdeklődni a dolog iránt.Ekkor már tudatosult benne az,hogy ebben nincs semmi rossz.Inkább csak azt tudtam nehezen elképzelni,hogy hogyan élnek ezzel az emberek,felnőttek együtt.

Mivel nem láttam erre példát,nem tudtam elképzelni pl h 2 férfi együtt él,azt meg pláne nem,hogy ezt még meg is osztják másokkal.

Ez addig tart az embernél,amíg tini fázisban van,ilyenkor azt hiszik,hogy milyen egyediek,de valójában a tini kor nem szól másról,minthogy mindenkinek megakarsz felelni,nem mered vállalni a véleményedet,főleg,ha az más,mint másoké,olyan megalkuvás korszaka.

Aztán eljön a fiatal felnőtt kor,amikor az ember rájön,hogy az embernek magának kell élnie,megfelelnie,nem másoknak.

Ebben a stádiumban inkább már az okoz nehézséget hogyan mondd el ezt másoknak,miként reagálnak,stb.Főleg olyanok,akiknek teljesen ismeretlen a dolog.

Nekem ez 24 évesen jött el.Ekkora értem meg annyira,hogy elmerjem mondani ezt itthon.

De ekkor én már annyira stabil és biztos voltam magamban,hogy nekem ez nem volt új,teljesen a folyamat végén voltam.

Most 26 vagyok,már teljesen természetes nekem ez.

A szűk környezetemben azok tudják,akik arra érdemesek.

Szerintem akkor válik az ember felnőtté mikor képes magát tisztelni annyira,hogy nem foglalkoztatja mások véleménye.

Sajnos vannak emberek,akiknek ez sosem jön el.

Nem csak melegeknél.Nagyon sok felnőtt úgy éli le az életét,hogy másoknak akarnak megfelelni,jópofizni.