Egy 21 éves srác, hol tud barátokat szerezni Budapesten?

Nem vagy meleg, ne gondoljunk bizarr dologra se, de a gyakori.hu-n kérdezed merre menj hogy barátokra találj. Valaki beirja merre akkor te odamész és ott fogsz állni abban a reményben hogy majd mindjárt rádtalál egy barát?

Neked ez nem bizarr? Mert nekem az.

Sőt, nekem már az is bizarr, hogy vannak barátaid, de te további újakra vágysz. Most ők barátok vagy nem, vagy barátok de te a minőségükkel nem vagy elégedett? Mert akkor rögtön fel is merül bennem a kérdés hogy mit is takar nálad a barát szó.

Nem kötözködés, rávilágítás.

Most évente 1x 2x látod a barátaidat - ami lássuk be nem sok - ezért te újakat szeretnél akik kényelmesebbek számodra. Miközben az életfilozófiád az a gyönyörü gondolat - feltehetőleg valahonnan az internet bugyraiból merítve - hogy a barát az akire hajlandó vagy időt szakítani. Érdekes kontraszt.

Haverkodni akarsz? Haverkodj. Első pár másodpercben eldől hogy szimpi vagy vagy sem. Nem tudok elmenni a városban egy helyre ahol ne ismerkednék össze olyan arcokkal akik keresik velem a további lehetőséget, pedig nem kapálozom újabb barátokért. Nem is tudom elképzelni, hogy ez másképp lehetne, de annyi ilyen kérdés van, hogy ezek szerint biztosan vannak akiknek ez gondot okoz.

Csak nem értem miért, annyi ember van a városban mint a nyúlsz@r, mind ugyanazt akarja, izgalmas életet, haverokat, kalandot, sztorikat... és mikor ilyen kérdéssel talákozom valahogy bennem mindig az merül fel hogy a kérdező valahogy mégsem pontosan azt akarja mint a többiek, ezért kerülhetik el őt nagy ívben.

Ezen kéne elgondolkodnod.

Nem tértünk el a kérdéstől egy percre sem, nem tudom ezt miért irod.

Egy egészségesen szocializálodott embernek nem jelenthet gondot a barátkozás, ezt a kérdést amit itt feltettél nem is ismeri, sosem jutott még eszébe.

Nekem is csak azért mert itt olvasom sokszor és mindig újra és újra meglep, hogy ilyen van. Tiniktől olvasni nem meglepő, ők még csak egy ujjal állnak a földön annyira bizonytalanok, de te már nem vagy tini.