Gáz hogy emiatt egyre kevésbé szeretem a legjobb barátnőmet? Mi a véleményetek róla?

Évekkel ezelőtt még egy szerény, de vicces aranyos lány volt, enyhe önbizalomhiánnyal. Legalábbis azt hittem hogy csak önbizalomhiányos, és nem vettem észre hogy csak dicsértetni akarja magát és lelki szemetesládának használt konkrétan.

Mára eléggé nagy lett az arca. Most 26 éves, és nagyon durván megváltozott: vásárlásmániás, erőszakos és sértődékeny lett. És annyi minden fáj vele kapcsolatban. Én mindig megdolgoztam azért hogy legyen pénzem, ő semmiért, nem is szeretne egyenlőre dolgozni azt mondja. Három éve otthon van, nem tanul, nem keres munkát csak van. A szülei átlagkeresetűek, de így is elvárja hogy minden pénzüket rá költsék, és az apja meg is teszi. Így duplán nem motivált a csaj, hiszen minden egyes dolgot amire ránéz megkap. Folyton panaszkodik hogy nincs pénzük, de aztán elmeséli hogy a hétvégén mennyi ruhát kapott.

A másik amit régen nem tettem volna meg, de most már gondolkodás nélkül: hazudok neki, mert mindenben utánoz. Ha veszek egy könyvet a tanuláshoz, ő is ugyanazt (még ha nem is érti) ha bejelentkezek egy helyre/szolgáltatásra, ő is, ha szükségem van egy krémre akkor neki is. Ha mégis elkottyantom neki hogy behívtak egy állásinterjúra / vagy mondtam hogy vizsgázni fogok, akkor mindig megjegyezte hogy vagy nem hiszi hogy sikerülni fog vagy jobb lenne ha nem sikerülne. Még ha azt is állítja hogy szurkol, akkor is érzem mögötte a negatív hullámokat. Ezért azokat a dolgokat amiket a szakmai fejlődésemért teszek (nyelvvizsga, szakmai tanfolyamok) hét lakat alatt őrzöm. Eddig minden rosszul sült el amit megtudott. :S

Pár hete még volt munkahelyem, ahhoz is nagyon negatívan állt, örült mikor eljöttem onnan...

Az a baj hogy nincs sok barátom, eltünedeztek az elmúlt években, most próbálok új ismerettségeket kötni. De a legjobb barátnőmet se olyan könnyű "ejteni": ott vannak a régi szép évek, de itt van a jelen is: már előre utálom hogy holnap is beszélni fogok vele. Folyton azt mondja hogy tré lesz az életünk és nem visszük semmire. Ilyeneket dumál be nekem és olyan rossz kedvem van utána.

Szerintetek érdemes még valamit tenni a barátságunkért?

Köszi a válaszokat előre is.