Mi ez, amit érzek iránta?

Van egy nálam 10 évvel idősebb srác, akit kb 3 éve ismerek. Nem sokszor, de néha-néha találkozunk. 2-3 havonta egyszer. Tehát nem sokszor, sajnos. Mostanában Ő kezdeményez velem beszélgetést, mikor összefutunk. Rengeteget köszönthetek neki, szinte megmentette az életem. És mivel mentálisan beteg vagyok, nem is nagyon barátkozok, de neki mindent elmondtam, a sok öngyilkossági kísérletem, a szüleimmel a kapcsolatomat, a sok bántást, ami ért engem, hogy mennyire egyedül vagyok, stb.. Úgy érzem, mikor találkozunk, még ha csak fél órára is, leírhatatlanul boldog vagyok. Csak ő látja az igazi mosolyt az arcomon, más, legjobb barátnőm sem, sajnos. Nagyon szeretek vele lenni, mellette nem szorongok, nem érzem magam rosszul és elfelejtem azokat a dolgokat, amik a múltban történtek velem. Nagyon szeretem Őt! Bár szerelmes még soha nem voltam, de nem hiszem, hogy most az lennék. De sajnos nem tudom, mit érzek. Szerintetek? Veletek fordult már elő ilyesmi?

17/L