Nagyon, , beteg", hogy egy 15 éves lány egyik legjobb barátjának egy negyvenéves férfit tekint?

A legjobb barátjának? Együtt járnak szórakozni, együtt sírnak, nevetnek, ha valami problémájuk van, akár késő este felhívják egymást és soha semmi, de semmi kétértelmű szándék, vagy gondolat, vagy vonzalom nem volt egyik részről sem?

Hát... végül is lehetséges, hogy létezik a Mikulás, meg a húsvéti nyuszi is, de a valós esélye...

Nekem 11 évesen volt egy 40 éves férfi barátom...míg meg nem akart erőszakolni.

Elég érett vagyok, és voltam is mindig. Most 22 évesen, a legjobb barátnőm 15 évvel idősebb nálam, és már hosszú évek óta nagyon szoros a kapcsolatunk.

DE, hogy egy 40 éves férfi szándék nélkül keresi egy tizenéves barátságát, azt nem tudom elképzelni.

A tini részéről nem gáz, ezt dobta a véletlen, a "sors".

Ellenben bőven az apja lehetne 40 évesen a férfi tehát részéről

viszonozni nem egészséges.

Segítsen a pasi amiben tud, de határozottan irányítsa vissza a kortársai felé, ne fogadja el a barátságot.

Miután fokozta az önbizalmat, a hiúságot, utána húzódjon szépen vissza, max. haver legyen.

Nehéz kérdés. Ha mondjuk ez egy netes barátság, és nem találkoznak, akkor ez lehet egy segítő kapcsolat.

Ha mondjuk a negyven éves férfival lóg állandóan a lány, akkor az elég fura.

Nekem volt olyan ismerősöm, akinek tizenkét évesen volt harminc éves barátja, és nem történt semmi szexuális aberráció.

Engem is vonzottak a felnőtték kislány koromban, mert mindig tükröztek egy fajta függetlenséget és önállóságot.15-16 éves koromban buszmegállóban a metrón meg úgy mindenhol csodáltam az öltönyös férfiakat,nőket,de az én esetemben kifejezetten attraktív volt a 'sikeres férfi' imidzs.

Szerintem ilyenkor valami olyasmiről lehet szó hogy ha nem is vonzódnak egymáshoz,akkor is tudják mindketten hogy csodálják egymást. A lány lát egy nála tapasztaltabb,határozottabb kiállású ,ellentétes nemű embert,a férfi pedig egy fiatal tapasztalatlan szép,naiv,cserfes kislányt.Persze ezek csak amolyan címkék amik eszembe jutottak,lehetséges hogy nem 2 átlagos emberről van szó. Mindkettőjüknek imponál a másik társasága.

Aztán eszembe jutott még egy példa amikor egy fiú osztálytársam apjával nagyon jókat beszélgettem mert hasonló gyerekkorunk volt (az apjával).De nem csak erről hanem kapcsolatokról is beszéltünk és megadta az élérhetőségét hogy ha bármi aggaszt akkor nyugodtan írjak.Jó, azért kifejezetten szimpatikus,jóképű embernek láttam, de tudtam hogy azért ajánl fel segítséget mert az én apám nem volt az életemben. Egyébként mindig csak akkor beszélgettünk amikor náluk vagy nálunk összeültünk családostól,tehát ott volt a felesége és a fia,az én anyukám és a testvérem.

Így az lenne a konklúzióm hogy nem feltétlen vonzalom van a dologban.Miért ne beszélgethetne barátkozhatna két ilyen ember? Lehet hogy csak arról szól az egész hogy egy érettebb ember beszélget vagy tanácsot ad egy neki szimpatikus fiatal lánynak.