Szerintetek lehet még 24 évesen barátságokat szerezni vagy ehhez ilyenkor már idős az ember?

Tényleg nem mindenki alkalmas barátnak. De miért kellene, hogy mindenki alkalmas legyen rá? Miért kellene, hogy az legyen alkalmas és hajlandó rá, akit te kiszemeltél magadnak? Mi van, ha nem is ő lenne a jó választás? Van, hogy minden oldalról jó választás lenne, de nem akarja, csakúgy, mint a párkapcsolatoknál. Van ilyen. De - szigorúan önámítástól mentesen - mindig érdemes belegondolni, hogy jó irányba hajtjuk-e a szándékunkat, megfelelő irány és akaratcél az, amelybe hajszolódunk? Mert egyáltalán nem biztos. Ésszel kell, nem erővel. Ha odafigyelsz, mindenből, s mindenkiből tanulhatsz valamit. Magadba építed és már is bölcsebben, okosabban mész tovább, több vagy. Helyesebben tudod kijelölni céljaidat, könnyebben éred azokat el. Megakadt a szemem azon, hogy ahhoz, mit ne kövess el legközelebb, ahhoz is lehetőségek kellenek. Jó gondolat, kevesen írnak ilyet és látják át így. Részben igaz, részben nem. Egyfelől érdemes a megtörténtekben túrkálni, de ott van, amit írsz, hogy új pálya nélkül a szociális készség elhal az emberben, amit aztán bizonyos foktól újra kell építeni. Ez megnehezíti a visszacsatlakozást: az emberek azzal barátkoznak, ahhoz vonzódnak szívesen, aki több náluk, valamennyivel több. Nems sokkal, mert az már bántja az egójukat, kellemetlenül kicsinek érzik magukat a másik mellett. Emellett ott van az, hogy amennyivel több a másik náluk, annyi az a dicsfény is, ami hozzád vonzza őket. Ha kevesebb vagy náluk, képesek igen könnyen szánalom módba átváltani, lefitymállni. Ilyen értelemben tehát kisebb kilengéseket bír el egy barátság. Kényes egyensúly ez és rá kell érezni. Az alapokat tekintve egy szinten lévő felek között működik, de jó az, ha mindig tud az egyiktől a másik tanulni valamit, így nem csak a felek fejlődnek, hanem a kapcsolatuk is. Ebből következik, hogy bizony a barátság is olyan, hogy külső inegerek nélkül nincs, ami hajtsa. Külső ingerek nélkül meg van halva az egész. Mi stimulálná? Te milyen életet élsz? Van-e olyan embercsoport, akivel napi szintű problémáitok közösek? Akikkkel a környezet vagy épp az értékrend, a gondolkodás, a meglátások közösek?

A huszas évek közepén tipikusan lecserélődés van, ne légy elkeseredve. Elhalnak a gyermekkori, fiatalfelnőtti vadhajtások benned is, körülötted is, jöhetnek a felnőtti lét szereplői. Van az utcában egy öreglány, fogalmam sincs hogy csinálja, mi a titka, én sosem leszek olyan vonzó (mint ember), de hozzá minden nap jön valaki. Külföldről is, autóval (nem, nem prosti). Ez a nő 65 éves. Van remény, az lehet, hogy nem nekünk, de van.:D Csináljuk úgy, hogy amit kihagytam azt majd nem olvassátok el.

Szia!

Ne add fel, mindig van lehetőség. :) Én egész életemben kudarcot kudarcra halmoztam ezzel kapcsolatban, egyre lejjebb csúsztam, a végére az összes önbizalmam elveszítettem ezzel kapcsolatban, mert jobb híján magamat hibáztattam.

De képzeld, 22éves koromban megismertem a legjobb barátnőmet, 23 éves voltam, mikor igazi barátsággá érett a kapcsolatunk. Jobb barátnőt el sem képzelhetnék magamnak, mint Ő, imádom úgy, ahogy van, a hibáival együtt is.

Ne add fel! :)

24/L