Hogyan tudnék rendes barátokat szerezni?

Általánosban nem nagyon voltak barátaim, a gimnáziumban viszont annál inkább. Szinte csak úgy sikerült barátságokat kötnöm, hogy meghallgattam a panaszaikat, így két csoport lett: az egyik akik tényleg a barátaim lettek, a másik akiknek a lelki szemetes voltam.

AZóta lett barátom, és csak a barátomra helyeztem a hangsúlyt, mert benne megtaláltam mindent. Ez együtt járt azzal, hogy elvesztettem kb. az összes barátomat. Két és fél éve vagyunk együtt, és észbe kaptam, hogy attól függetlenül, hogy van nekem, kellenek a barátok. Ennek ellenére már kb. nincsenek barátaim. Amikor baj van egyből jó vagyok nekik, de amikor nekem lenne szükségem rájuk, alig vannak mellettem.

Egyszerűen hiányzik az, hogy eltudjak menni délután sétálni velük, beszélgetni, bandázni...

És hiába próbálkozom új barátokat szerezni, nem tudok, mert nem tudok miről beszélni velük. Iskolair endezvényeken, vagy ha új emberrel beszélgetek, bele adok anyait apait, vettem lazára magam, próbáltam feloldódni, de nem tudok barátokat szerezni...

Egyre jobban egyedül érzem magam. Ami nehezíti a szitut, hogy a barátom miatt(részben), részben családi okokból pánikbeteg lettem, és félek, hogy vissza fogok esni.

Hogyan tudnék barátokat szerezni? Én nekem nagyon szükségem van másokra, és egyre jobban egyedül érzem magam.