Barátnőnek mondható az ilyen? (többi lent)

Van egy barátnőm régóta jóban vagyunk vagy is 6 évig osztálytársak voltunk kb 3-4 évig utáltuk egymást aztán nagyon megszerettük és voltak ilyen "hullámvölgyeim" amiket segített átélni..de mostanság észrevettem hogy folyton elfelejti a dolgokat amiket együtt is megbeszélünk meg alapból is...és már kezd nagyon zavarni megbeszéltük (elég gyerekesnek fog hangzani) hogy ha naponta chatelünk akkor nem mindig mikor elmegyünk ide oda köszönünk hanem csak mondjuk h majd jövünk és erre (mikor megyek el) elköszön és még megkérdezi hogy nálam a köszönés hol marad...meg sok barátnője van és néha úgy érzem hogy én csak az egyik vagyok a sok közül...meg pl: imádok énekelni...és mindig mondja ő is hogy jó hangom van meg minden..és most kaptam egy lehetőséget hogy felléphetek egy rendezvényen és kérdeztem hogy eljön e megkérdezte mikor lesz én mondtam hogy szombaton 10-től és mondta hogy ő hétvégén nem bír felkelni olyan "korán" és el is terelte máshová a témát...meg még sok ilyen dolgot tudnék mondani...most ő átment másik suliba szóval kevesebbet találkozunk és azt veszem észre hogy mikor lenne is rá alkalmunk nem mondja hogy találkozzunk mindig én hozom fel a témát és arra meg persze azt mondja hogy jó természetesen...meg megbeszéljük hogy találkozunk 2 órára bent van a busza elmentem ebédelni és 5 percet nem bírt rám várni egyszer hívott de nem vettem észre és nem volt képes megvárni mert ő éhes volt...elhiszem csak legalább várt volna meg és mikorra odaértem már sehol sem volt..:c aztán felhívtam mondta hogy már fél úton vannak a pláza felé én meg mondtam hogy akkor jó ne gyertek vissza de már komolyan bőgtem szinte...ha nem lett volna ott más...meg sokat segít az ilyen lelki dolgokban de hogy engem mi érdekel meg hogy ne bántson meg azzal nem foglalkozik...vagy csak én húzom fel ilyen semmiségeken magam?? létszi segítsetek..mert nagyon össze vagyok zavarodva hogy most akkor mitcsináljak vagy egyáltalán én vagyok e a hibás vagy ő?? és folyton ez aggaszt és szinte minden nap ezen idegelem fel magam..:ccc meg egyszer volt olyan hogy ott volt egy másik közös barátnőnk akit jobban szeret (bár egyáltalán nem ismeri régebb óta) és annyira rosszul éreztem magam köztük hogy mondtam nekik hogy mennem kell elrohantam...utánam jöttek..aztán nem mondtam semmit mert szinte a sírás folytogatott...elmentek mert megjött anyum elmondtam neki mindent és olyan szinten sírtam..:cccc nagyon kiborultam...és még ott mentek el és észre nem vettek volna hogy sírok...el voltak egymással foglalva nem nagyon foglalkoztak velem..:cc és ez annyira rosszul esett..:cc ti mit gonodoltok?? ez igazi barátság?? vagy inkább ne is tartsam vele a kapcsolatot..??!