Általam barátnőnek tartott valaki nagyon tiszteletlenül bánt velem, ti mit tennétek?

Volt egy kábé 5 éves barátságom, egyetemen indult, nagyon jóban voltunk, mindenben segítettünk egymásnak.

Aztán megváltozott, és minden indok nélkül állandóan lemondta a talákozóinkat, mivel a többieknek is hasonló tapasztalatai voltak veele, ezért nem foglalkoztam vele. De nagyon rosszul esett, mert nem ezt érdemeltem tőle.

Egy alkalom (fuvolista vagyok, önálló első koncertem) kapcsán úgy gondoltam, hát csak felhívom, ez jó alkalom a kibékülésre. A telefonban eléggé meglepődött, kissé fura volt, majd később küldött egy smst, hogy örül, és jön.

Visszaírtam, rendben, akkor foglalom nekik a jegyeket, hogy ne kelljen már fizetniük.

Lefoglaltam nekik összesen 5 jegyet.

A bemutató napjáig sem jelzett vissza, így el kellett adatnom a többit, utólag kiderült, jól tettem, ugyanis annyira sem vette a fáradtságot, hogy egy smst küldjön.

Egy ősrégi emailemre, amit már rég nem használok, írt, hogy sajnálja, de nem biztos hogy tudnak jönni, és hát a pasija se biztos hogy megengedi (a pasija egy rendes srác, agresszorkodás nem az ő divatja) de MAJD VALAHOL ISZUNK EGY KÁVÉT.

Valakitől akivel annyi ideig annyi közös élményünk volt, és akkor "kávét".

A történetnek most nyáron lett folytatása, rámírt, hogy "hülye kérdés tudom, de hogy vagy" - erre annyit írtam, hogy "már bocs, de ezt most akkor mégis hogy gondolod".

Erre jött a puffogásos, hogy ő csak érdeklődött, és hogy hát esetleg beszélhetnénk, de miért reagálok így.

Na, összeszedtem a gondolataimat, és leírtam neki mindent.

Válaszolt nemsokára, nagyrészt elismerte a hülyeségét, részben pedig a saját nehézségeiről írt, amik voltak nála az utóbbi 2 évben.

De én nem elégtételt akartam, hanem a barátságunkat (még ezek után is) helyreállítani.

Nagyon szeretetteljes levelet írtam neki, hogy milyen jó hogy érti, és hogy mennyire hiányzott, találkozzunk akkor minél hamarabb, hogy személyesen is megbeszéljük.

Nagyon örültem, főleg azt gondolom, annak, hogy mégis olyan mint volt.

Erre ugye a logika szerint hasonló válasznak kellene jönnie.

Ehhez képest 3 hét múlva írt, hogy bocsika, de most kell épp elutaznia, mert a tesója házasodik, és hogy jelentkezik majd, hogy találkozzunk.

2 hónapja van már ennek.

Úgy érzem, ez az ember engem most nagyon megalázott.

Kipiszkálta belőlem, hogy "meghajoljak" a barátsága előtt (nem tudom jobban megfogalmazni, de szerintem értitek) és most mégsem reagál?

Hát mire volt jó ez az egész akkor?

Miért jelentkezett, miért keltett bennem reményt, hogy tovább folytatódhat a barátságunk?

Szerintem jól félreismerhettem, vagy tényleg megváltozott.

Mi lenne a jobb, ha egy igazán bunkó levelet írnék neki (ja merthogy, ő mindig igazán cizelláltan fogalmazgat, ami az én szememben inkább a vélemény diplomatikus fel nem vállalása) amiben jól megmondom a véleményt, vagy írjak neki annyit, hogy nem tartok igényt sz@remberekre?

Vagy ne írjak semmit? De ha nem írok semmit, még ezt is cipeljem magammal, hogy még nem is mondhattam neki, mi a véleményem erről a viselkedésről?

Köszönöm hogy olvastátok.