Az igazi, felnőttkori barátsághoz hozzátartozik, hogy érdekel bennünket a barátunk családja is, és őket is igyekszünk valamennyire figyelemben részesíteni?

Nem értek veled egészen egyet. Ha én valakivel barátkozom, akkor azért mert VELE vannak közös témák és VELE értem meg magam. A családja csak egészen a peremen számít, mármint ha valami baja van velük, akkor meghallgatom, esetleg adok valami tanácsot, amit vagy megfogad, vagy sem. De a legtöbb esetben a rokonsággal nem tudok mit kezdeni, nincs semmi közös témánk.

A barátaim családjával egész biztos nem tartok kapcsolatot AZÉRT, mert a barátom csalája, legfeljebb akkor, ha szintén barátaim, de ennek semmi köze a rokonsági kapcsolatokhoz.

Nem egészen.

A legtöbb barátom az, akivel egy hullámhosszon vagyunk. A családja/rokonai nekem idegenek, akikkel nem igazán tudok mit kezdeni.

Ha valamelyik barátom igényli a segítségemet valami probléma esetén, akkor elmondom a véleményemet, de kérés/kérdezés nélkül megtartom magamnak.

Igazán nem értem, miért kellene a rokonságot is bevonni a baráti kapcsolatba, és nem is érdelködöm irántuk, mert - mint írtam, NEKEM idegenek.

Ha netán valahol együtt kellene lennünk (egy társaságban), akkor természetesen udvariasan viselkednék velük, de bizalmasabb beszélgetést nem kezdenék velük.

Bocs, azt kihagytam, hogy csak egyrészt nagyon nehezen barátkozom, másrészt csak kevés emberrel tartok fenn közelebbi kapcsolatot.

A családtagok ellen direkt semmi kifogásom, de közöm sincs hozzájuk.

Hát nem tudom,mondjuk ha így belegondolok,pl nővéremék barátai abszolút hidegen hagynak,és nem venném jó néven,ha a magánéletemben próbálnának turkálni.Tudom,hogy vannak,ők is tudják,hogy létezem,és ennyi tökéletesen elég.

Ha másik oldalról nézem,mondjuk van barátnőm,aki 37 éve barátnőm,az édesanyjával néha beszélek telefonon,de csak akkor amikor hívom barátnőmet,és pont ott van.A bátyját évek óta nem láttam,de képben vagyok mi van vele,hisz szokott róla mesélni.Úgyhogy kontaktus nincs vele,sztem erre nincs is szükség.

Tudod a családtagod barátai,azok az ők barátai,nem a tiétek,lehet őket nagyon szeretik,de titeket annyira nem,sztem ebben nincs semmi különös.

Hát, igazság szerint én sem értek veled egyet.

Nyilván ismerem pl. a legjobb barátnőm férjét, és a nemrég született kisgyerekét is "megcsodáltam" már.

De ettől függetlenül nekem továbbra is ő marad a barátnőm, és nem az egész családja.

Kifejezetten zavarna is (ill. zavar, mert sajnos volt már ilyen), ha egy barátom pl. házasságot vagy gyerekvállalást követően megszűnik önálló emberként létezni, és csak a családjával/családjáról lehet vele beszélni... Olyankor én is hátra lépek pár lépést, mert akármennyire is szimpatikusak nekem, attól még barátkozni a barátommal fogok, nem a családjával.

Én sem értek veled egyet.

A barátság két ember kapcsolatáról szól. Persze, hogy érdekel, hogy a barátommal mi van, bele értve mindent, ami hozzá tartozik, környezetét, családját, barátait, munkahelyét, stb. Röviden: ami vele kapcsolatos, az érdekel.

De ez nem jelenti azt, hogy a családjával, rokonaival is kötelezően puszipajtások lennénk. Miért kéne? Attól, mert valaki a barátom, akár a legjobb, miért kéne számomra idegen emberek iránt is hasonlóan éreznem?