A magányos emberek miért nem fognak össze akár az internet segítségével?

Mert félnek. Az ilyen emberek többségénél kialakult már egyfajta védelmi reflex tudat alatt. Egyszerűen elzárkóznak másoktól a múltbéli csalódások miatt és/vagy maguknak valóvá válnak teljesen... Sok ilyen fiúval és lánnyal beszélgettem személyesen is, itt is, hihetetlenül magukba voltak fordulva és nagyon nehéz volt lerángatni a maguk köré épített falakat... Van, aki az óta is rendszeresen keres meg beszélgetünk, mint ezer éves jó barátok, mert az óta sem változtak körülötte a dolgok ilyen téren, de voltak olyanok is, akik ezt a "hol megmutatok egy kicsit magamból, hol ellökök magamtól mindenkit" játékot játssza. Legtöbbjük elvan a saját kis világában, szótlan, kevés dolog érdekli, vagy azokról nem szeret beszélgetni, nem meri kimutatni a véleményét, érzéseit... Nagyon nagy türelem, megértés és önzetlen szeretet kell az ilyen emberekhez és számítani kell rá, hogy ez egy ideig mindenképp csak egyoldalú lesz, de előbb-utóbb meg lehet törni a jeget. :)

Én is ilyen voltam, sőt, én aztán olyan szinten magamra vettem, hogy az már nevetséges, aztán 4-5 év után magam törtem ki ebből a dologból, miután nagyban tettem rá, hogy mit gondolnak rólam az osztálytársaim, akiket semmi se jogosít fel bíráskodásra, mert megindokolni valami miatt sosem tudták, csak össze-vissza vergődtek, ha olyanjuk volt. Mindenkinek lehet rossz napja, akár egy évben 365-ször is, el kell néha fogadni, hogy vannak nehéz természetű emberek, ők is lelki problémák miatt olyanok, csak a másik véglet, így hozzák egyensúlyba az egyéb hiányosságaikat. Csak ott a bökkenő, hogy ők külvilág orientáltak, nagyobb "tömeget" tudnak megmozgatni és amiatt az egy miatt egy komplett csapat kezd utálni, mert nincs is nagyobb összetartó erő a közös "ellenségnél"... Legtöbbször egyébként ők sem tudják, hogyan vagy miért, de mivel kiszállni "ciki" lenne, előszeretettel folytatják. Akikre felnéztem, azok érdekes módon megbecsültek, így viszonylag könnyen túltettem magam azon, hogy állatkertbe járok tanulni és most, hogy másfél évem van, rohadtul nem fog érdekelni, csodálatos életem van nekem sulin kívül és senkinek sincs baja velem, milyen érdekes... Addig meg bejárok tanulni aztán annyi. Utána egyetem, pszichológia szakon(meg úgy a felsőoktatásban túlnyomó részt) kevés az esély, hogy emberileg selejteket, akiknek a másik piszkálása a fő érdeklődési köre sokáig tároljanak. :D Annyi jó származott a dologból, hogy most legalább tudom, mihez akarok kezdeni gimi után. :)

17l

Ennek több oka is van.

Az embernek a barátok iránt vannak bizonyos igényei. Ez nem úgy működik, hogy te is magányos vagy, én is az vagyok, akkor holnaptól legjobb barátok leszünk. Ha két ember pusztán ettől egyből barát lesz, az elég nagy felszínességre vall.

Továbbá közel sem biztos, hogy ezen emberek mindegyike személyiségileg megfelelő lenne egy barátságra. Lehet, hogy nagyban az ő hibája, hogy nincs senkije. Mondjuk egy állandóan kötözködő, elviselhetetlen, ráadásul megbízhatatlan emberrel nem szívesen barátkoznék, akkor sem, ha nincs senki barátom.

Továbbá ok lehet még az eltérő személyiség és/vagy eltérő érdeklődési kör, valamint azért a távolság is sokat számít.