Mit gondoltok erről? A többi lent.
A legjobb barátnőmről van szó. Már kb. 10 éve ismerjük egymást, de nagyon jó barátnők kb. 6-7 éve vagyunk.
Ezalatt mindketten elég sok mindenen keresztül mentünk, de mindig számíthattunk a másikra bármi is történt.
Néhány éve szétmentek a nagy Ő-vel. Azóta sem heverte ki teljesen a dolgot. Jó pár évig mellette álltam, mindig meghallgattam a problémáját és próbáltam neki segíteni, hogy minél hamarabb felejtsen. Néha úgy éreztem talán csak a lelki szemetesládája vagyok és neki kényelmes, hogy valakinek pár órában elsírhatja a bánatát. Hozzáteszem a találkozások szinte minden alkalmával a srácról volt szó és ez ment így jó pár évig. Természetesen mellette álltam, mivel a legjobb barátnőm és nem tudott másra számítani. Közben én meg megtaláltam a nagy Ő-t és éppen az esküvőszervezés kellős közepén vagyunk. Ennek ellenére, hogy én mindig meghallgattam, volt, hogy 1x-2x én is kértem tőle valamit. Már nem emlékszem pontosan hogy volt, de megkértem, hogy inkább jöjjön Ő át hozzám, mert talán nem éreztem jól magam, de már le volt fixálva a találka, viszont annyira húzta a száját, mert hogy ugye nem lakunk közel egymáshoz kb. 1 órára. Meg jó múltkorában is megbeszéltük, hogy találkozunk és gondoltam áthívom magamhoz (már máshol lakom azóta), de akkor és azt mondta, hogy neki most nincs kedve ennyit utazni, mert rokonoktól jön és neki 1,5 óra lenne onnan, amíg ideér hozzám. Csak kicsit rosszul esik, hogy szinte eddig alig kértem tőle valamit, de ha már 1x vagy 2x kérek egy szívességet, akkor az nem tetszik neki, de nekem meg éveken át hallgatnom kellett azt, hogy a volt barátja után sír. Szóval egy barátságban ennek úgy gondolom természetesnek kellene lennie. Néha úgy érzem picit önző, csak azért mert problémái vannak. Mindenkinek van, nem csak neki, nekem sem felhőtlen minden a családommal és nekem is jól esik, ha ezt valakivel megbeszélhetem. Persze Ő mondja is ha bajom van, akkor bármikor hívhatom és találkozunk, csak néha meg olyan fura.
Mi a véleményetek?
válasza:
válasza:Ez így nem barátság.
Mondjuk ennyiből nem lehet egy embert megismerni, de úgy sejtem, nem is magával a barátsággal van a probléma a részéről, hanem egyszerűen túlzottan megkeseredett, befásult ember lett belőle. Én még egy alapos, krónikus depressziót is kinéznék belőle.
Érte őt egy csalódás, és azóta is annak az árnyékában él.
Bár az, hogy sajnálta, hogy fél órával többet kell utazni, hogy a barátnőjével találkozhasson... az azért durva. Én 8 óra utazást se sajnálok, ha olyan személyről van szó...
Persze, lehet ezt is ezzel a már életstílussá vált depresszióval magyarázni, de ez akkor sincs rendjén. Szerintem beszélni kéne vele, hogy ez így midnen, csak nem barátság. Hogy ő még arra is lusta, hogy találkozzon veled.
Egyébként mennyi ideig jártak a pasival? Mennyire volt komoly kapcsolat? Mikor történt a szakítás?
Köszönöm a válaszokat!
Kedves utolsó, 1 évig sem jártak együtt, ennek már 4 éve.
De az első 3 évben volt nagyon durva a dolog, akkor folyamatosan róla beszélt,meg többször elsírta magát. Szóval az volt a legnagyobb baj, hogy nem tudta elengedni és tényleg depressziós volt, csomó hülyeséget is csinált.
Persze nekem is voltak problémáim, de azért nem traktáltam Őt állandóan azzal, hanem 1x megbeszéltük és kész. Amúgy nagyon komoly volt a kapcsolatuk, csak a barátnőmnek semmi önbizalma nem volt, azt hitte nem szereti a srác, pedig szerette és erre ment rá a kapcsolat, a srác is megunta, hogy állandóan a szakítással fenyegetőzött. Szerintem ez érthető, ettől nyilván mindenki bekattan egy idő után, ha szórakoznak vele. Csak tényleg azt érzem rajta, hogy picit önző meg talán lehet, hogy kevesebbnek érzi magát azért, mert Ő nincs eljegyezve, én meg itt állok esküvő előtt és felhőtlenül boldog vagyok. Azt mondja, hogy a körülmények és a család miatt mentek szét, de egy az egyben olyan a családom, mint az övé, mi mégis kitartottunk egymás mellett és nem hagytuk, hogy tönkremenjen a kapcsolatunk.
Meg 1x mesélte, hogy a srác azt mondta rám, hogy csinos vagyok és Ő ezen féltékeny lett. A párom is azt mondat nekem, hogy csinos a barátnőm és én ettől nem féltékeny lettem, hanem örültem neki és még el is újságoltam neki. Szóval vannak érdekes dolgai. De ha nekem bajom van, akkor meghallgat meg segít tényleg, csak néha rájön az, hogy neki most nincs kedve ennyit utazni stb. Én meg ezt megértem és azt mondom ok, de nála volt olyan, hogy sms-t írt, hogy nagyon ki van akadva és találkozzunk és hulla fáradt voltam, mert dolgoztam és hosszú napom volt és nem igazán akarta megérteni, hogy most szeretnék pihenni és csak kb az 5. sms után adta fel.
válasza:Szia!
Az en eletemben is van egy hasonlo szemely, mar egy ideje nem nevezem a baratnomnek.
"Néha úgy érzem picit önző, csak azért mert problémái vannak." -> ez a mondat is tokeletesen illik ra.
Nem irom le meg1x amit te, itt is majdnem ugyanolyan a helyzet. Bar mi csak 5 percre laktunk egymastol, megis nehezere esett atjonni, kiveve persze ha rakenyszerult (alkesz az apja). Volt olyan, hogy athivtam, hogy segitsen, mert van egy kis (nagy) baj. O atjott, szetnezett es azt mondta: "-Most komolyan ennyi miatt hivtal at, mikor en meg aludtam?" Ugy veszem eszre, hogy azert erzi magat felsobbrendunek, mert ha neki problemai vannak, akkor joga van barmihez es tojik a vilagra. Rosszul esett, hogy en lassan 14 even keresztul (most 20 evesek vagyunk) kialltam mellette es ezt o nem ertekeli. Sokan mondtak nekem, hogy miert baratkozok vele, nem latom mekkora szerencsetlen? En pedig mindig ugy voltam vele, hogy a gyengeknek segiteni kell, szoval mindig azt feleltem, hogy szalljanak le rola stb. Jolesett volna nemi tisztelet a reszerol, mivel tenleg sokszor es nagyobb dolgokon is atsegitettem ot. Tovabb inkabb nem is reszletezem, mert mar en faradtam bele, hogy leirjam.
Ebbe az allapotba is belefaradtam. Szerintem az a megoldas, hogy keveset talalkozunk s en nem segitek neki. Neha kicsit nehez megallnom, mert alapbol segitokesz vagyok de aztan emlekeztetem magam, hogy felesleges. Igy elharitom, hogy barmilyen ertelembe veve kihasznaljon, de azert megis tudjuk, hogy el a masik.
En azt tanacsolom, hogy olyan emberekkel vedd korul magad, akikkel felszabadultan boldognak erzed magad, keruld az energiavampirokat es ne erezd kotelessegednek segiteni masokon. Nem tartozol senkinek es nem te vagy a felelos masok eleteert. Ezt el kell fogadnunk.
Kivanom, hogy lepj tul ezen a szakaszon es boldog hazassagot! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!